Megmondom őszintén, elég döcögősen indult számomra az évad. Egyetlen oka volt, hogy néztem, mégpedig azért, mert az AXN szinte azonnal lecsapott rá és majdhogynem Amerikával párhuzamosan élvezhettem az eseményeket szinkronosan. Amolyan munka utáni lazulásnak pont jó volt. Az első néhány rész után nem is tudtam, hogy a készítők mit akarnak kihozni ebből az egészből.

Azt vártam, hogy ez is egy sima nyomozós sorozat lesz némi darkos hangulattal fűszerezve, amelyben a rendkívüli tehetséggel megáldott főszereplő a legcsalafintább módon göngyölíti fel az ügyeket (ismerős, nem?). Szerencsére tévedtem. Egyes részek valóban ilyenek, de nem ez adja meg a széria zamatát.

Adott egy Will Graham nevű FBI ügynök, aki rendkívül összetett személyiség. Van jó és rossz oldala, vágyai, vad dolgokról való fantáziái, de mégis pozitív hős. Különleges empatikus képességeinek köszönhetően kiválóan dolgozik terepen, belelát az elkövetők fejébe a tetthely alapján. Emellett Will nagyon labilis, hajlamos az összeomlásra, téveszmékre, stb.

A másik oldalt Dr. Hannibal Lecter képviseli, aki amolyan pszichiáter konzultánsként segíti a nyomozók munkáját. Véleményem szerint valószerűtlenül sokat sertepertél az adott ügyek körül, mert távolról nézve nincs akkora jelentősége egy pszichiáternek, hogy mindenbe be kelljen avatni. Persze muszáj valahogy megoldani, hogy tűz közelben legyen. Na, mindegy.

Szóval Hannibal egy igazi szörnyeteg. Okos, intelligens, manipulatív és arcpirítóan disznó nagy mázlija van mindig. Szabadidejében sorozat-gyilkol és szeret mindenféle flancos ételt varázsolni áldozataiból. Érződik rajta, hogy bárkivel végezne, ha az útjába áll. Magasabb rendűnek tartja magát. Ő az a fajta pozitív emberekkel mozgó negatív hős, akit nem lehet úgy szeretni, mint  például Dextert. Ő egyszerűen egy pszichopata.

A sorozat legnagyobb erénye a sajátos képi világ megalkotása. Lenyűgöző jelenetek váltják egymást. Minden hely él, lélegzik és üzenetet közvetít felénk. Ehhez hozzájönnek Will tévképzetei és látomásai, amelyek remekül passzolnak mindebbe.

Bryan Fullerék remekül piszkálták meg a 2003-as Vörös Sárkány karaktereit. Mindenkit egy kicsit színesebbé, érdekesebbé tettek. Az eredeti moziban szó nincs arról, hogy Will ennyire instabil lenne. Sőt, az ottani „nagy” nyomozás kis piskóta ahhoz képest, ami itt zajlik egy-egy jelentéktelen részben.

A karakterek önmagukban nem lennének elegek a sikerhez, meg is kell formálni őket. Ebben is kiváló a sorozat. Nagyszerű választás volt kivétel nélkül minden színész.

Ami talán kevésbé örömteli, hogy a legfőbb karakterek benne vannak a Vörös Sárkányban, vagyis tudjuk, hogy nem történhet velük semmi komolyabb baj. Egyébként a tervek szerint a széria a 4. évadban érné el a Vörös Sárkány nyitányát.

Összességében egy kimagasló első évadot láthattunk az NBC újoncától, amely nehezen indult, de a végére felnőtt önmagához. Az apró problémák ellenére szerethető sorozatról van szó, amelyek bátran ajánlok a műfaj szerelmeseinek.