Volt szerencsém kétszer is megnézni ezt a rövid filmet, ami valójában a Rémálmok és Lidércek című misztikus sorozat első része. A Csatatér különlegessége, hogy nem beszélnek benne, csupán az effekt hangok és az aláfestő zene adja meg a történet hangulatát. Nagyon el lett találva, a beszédeket rendkívül jól pótolták a színészek arcjátékai és a történet egyszerűsége.

Adott egy bérgyilkos, akit megbíz valaki azzal, hogy öljön meg egy játékgyárost. A film első negyede arról szól, hogyan jut el a csúnya gonosz bácsi célpontjához, akit hideg vérrel lelő. Szegény nem is sejti, hogy az igazi megpróbáltatások csak ezután következnek. Miután visszamegy szép és elegáns apartmanjába, egy titokzatos csomagot kap, amelyen a játékgyár szimbóluma virít. Nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget, kibontja és látja, hogy játékkatonák lapulnak meg a fémdoboz mélyén. Helikopterek, harci járművel, gyalogosok, szinte egy komplett harci egység. Persze nem szabad elsiklani azon a tényen, hogy a katonák felszereléseikkel együtt életre kelnek és háborút hirdetnek a bérgyilkos ellen. Sokan vannak, kicsik, de a tűzerejük térdre kényszeríti a sokat próbált fenegyereket. Láthatjuk, ahogy az apartman egy szempillantás alatt csatatérré alakul. Egyik fél sem akar meghátrálni, a kis katonák az életük árán is meg akarják ölni célpontjukat. A vége elég emlékezetes, sejthető de mégis jól eltalált. Ahogy a kamera lassan végigpásztázza a szanaszét rombolt épületet, sejthetjük, hogy a csatának vége.

Szóval kétszer láttam a filmet, másodjára sikeresen elaludtam rajta, való igaz altatónak is kiváló, főleg a zenéje miatt. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszett és ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg. Köszönjük Stephen King.