Andrew Traucki második filmje – az előzőben hüllővel riogatott – egy porcos halat állított a középpontba, mindezt megtámogatva azzal, hogy a pergő képek, bizony mondom néktek:
Egyszer valóban megestek valakikkel, valahol.
Valamelyest nagyobb hatással van ránk egy film, ha azt halljuk – Megtörtént események alapján!

E szerint, egyszer csak 3 férfi és 2 nő – barátok, rokonok vegyesen – elhatározzák, hogy hajókirándulásra indulnak. Jól elvannak egészen addig, amíg dereglyéjük zátonyra nem szalad.
A motor természetesen tropára megy szintén és elsodródnak a szárazföldtől, ki a rémisztő nyílt óceánra. Sehol egy repülő, hajó és a remény fogyni kezd.
Mivel nincs náluk élelem – és ami még rosszabb víz se – úszni kényszerülnek.
Ha nem teszik, a tengeren talál rájuk a halál.

Négyen tehát útra kelnek, hogy kihívják a Kaszást és megvívjanak a víztömeggel.
Javában vívnak az óceánnal, a fáradtsággal, a kilátástalansággal, a félelemmel, a rendre csak riogató érzéki csalódásokkal, mire megjelenik a fő mumus: A Cápa.
Pedig, hát már önmagában elég rettentő az is, hogy sodródunk a nyílt vízen, sehonnan nem várhatunk segítséget, fáradunk már, de ha nem úszunk, biztosan meghalunk.
És akkor hol van még az, hogy köröttünk cirkál egy ragadozó…
Én nem kívánnám ezt senkinek. Nem is ez az első thriller, ami e témában merül meg.
Rá kell jönnünk, hogy nem kell a feszültséghez, a félelemhez egy cápatámadás.
Az állat jelenléte is több mint elég. Szerencsére ezt a készítők is elég jól tudták érzékeltetni.
Ergo, aki egy véres, cápás, végtagletépkedős időtöltésre vágyik, az keressen egy másik mozit.
Ez nem ilyen, annál azért kifinomultabb, hiszen nagy hangsúlyt fektet a kétségbeesett helyzet érzékeltetésére, az elképzelhetetlen atmoszférát sikeresen teremti meg, aki fogékony, az kellemetlen percekre számítson.
A cápát csupán a jéghegy csúcsaként vetik be – már ha mondhatjuk ezt egy megtörtént eseményre.
A fenevad azonban nem hazudtolja meg rémhírét és negyedelni kezdi a rémült és holtfáradt társaságot.
Kegyetlen dolgok esnek meg az emberekkel, e leforgatott film is elég kegyetlen. Meglehetősen durva, szinte az elejétől kezdve feszült. És amikor már azt hinnénk, hogy ezt nem lehet fokozni…
Megjelenik a Cápa!!

Ez is olyan produkció, ami elöli az ember kedvét és merszét, hogy ilyen hajókirándulásokra menjen, vagy tenger-óceánparton szabad strandoljon, búvárkodjon, stb.
Még annak ellenére is, hogy nagyobb az esélye, hogy darázscsípésbe halunk bele, mint cápatámadásba. Ezek után azonban ember legyen a talpán, aki sós vízbe teszi a lábát! :D

A The reef egy kisköltségvetésű, ám egészen jó thriller. Kellemesen kellemetlen, jól teremti meg a hangulatot és jó érzékkel fokozza a fokozhatatlant.
Egyedül egyetlen furcsaságon nem tudok elmenni – persze lehet, hogy ez csak nekem elképzelhetetlen -, hogy miként képesek a vízben elaludni anélkül, hogy:
1. Felébrednének, amint a vízbe csúszik a fejük.
2. Megfulladnának.
Aki elmagyarázza ezt nekem, az nyert egy hajókirándulást a fidzsi Cápa-zátonyhoz…