Címszavakban leírva a produkció egy olcsó, B-kategóriás, trash-ízű, gyámoltalan kis próbálkozás, aminek túl gyenge a története, ahhoz, hogy egyben tartsa önmagát.
Kissé zilált hatású, valahogy az események között nincsen kohézió, ami egyfelől a rossz sztori hibája, másfelől meg a rendezésé.
De el kell ismerni, hogy a B-mozik közül nem lóg ki. Ahhoz mérten, hogy mennyi pénzből dobták össze (és sajnos az „összedobni” kifejezés túlságosan helytálló) sajátos hangulatú, amolyan „mezítlábas”, de reálisnak ható atmoszféra lengi körül a másfél órás játékidőt.
Ahogy az a bemutatóból kiderült, ötletesen híradó részleteket használtak fel az előzmények ismertetéséhez, a világot egy elszabadult gyilkos vírus tette pokollá. Megölve majd életre keltve az emberek döntő többségét. Még a Pápa is főbe lőtte magát (!!!), teljes a kétségbeesés és a káosz.
A maroknyi túlélő minden nap a túlélésért küzd, miközben a világot élőhalottak járják.
És mindezért egy titokzatos személyt, A Pestis Terjesztőt okolják, hiszen a hírek szerint szent őrültségében ez az ember szabadította az emberiségre a halálos vírust.

Főszereplőink egy kis kompánia tagjai, Alen (Guglielmo Favilla) és Igor (Alex Lucchesi), mindketten veterán túlélők, kemény férfiak, akik egy kutató orvosnak, Gynonak (Claudio Marmugi) segítenek a kísérletében. Amit ugyan nem részleteznek, de feltételezhetően valami ellenszer kifejlesztésén dolgozik.
Amihez elengedhetetlen, hogy kéznél legyen egy-két „élő” zombi, szóval felkéri a két férfit, hogy induljanak beszerző körútra és szerezzenek pár példányt.

Megindulnak a kihalt városba, és innentől kezdve számtalan kalandban lesz részük. Összeakaszkodnak egy neonáci – Uwe bácsi nem hazudtolta meg magát – csoporttal, bizarrabbnál bizarrabb alakokkal találkoznak, megölnek pár mászkáló holttestet, ráakadnak a rettegett Pestis Terjesztőre is.

A film nem tart titokban semmit, nem alkalmazza a „balladai homály” módszerét, az alkotás végére mindenre fény derül, az összes kétes karakter indítéka megviláglik, a kép összeáll.
Talán nem is a rendezőpáros, Luca Boni és Marco Ristori hibája, hogy ez a kép nem esztétikus, nem jó.
A kihalás szélére sodródott emberiség szembekerült egy vadonat új fajjal, ami talán kikövetelheti magának a csúcsot a táplálékláncban. Ebből azt hiszem látható, hogy a történet nem valami magasröptű és elég hatásvadász is. A gond az, hogy nem igazán fejtik mindezt ki, illetve a drámai elemek kidolgozatlanok, a színészek játéka alapvetően elég felületes, bár Igor hatalmas figura, hatalmas dumákkal.
Ha az emlékezetem nem csal, akkor a YouTube-on olvastam, hogy valaki Nicholas Cage-hez hasonlította, ami elég találó és humoros. Lucchesi figurája valóban hasonlít Cage legutóbbi filmjében nyújtott alakításához (Féktelen Harag). Ez a műanyag macsó attitűd nem semmi! :D
De szerintem Lucchesinek sokkal jobban áll…
A helyszínválasztást is a pozitívumok közé lehet sorolni, ám akad egy pár apróság, ami inkább romboló hatású a végeredményt nézve.
Ilyen a rosszul mutató CGI vér, az autós jelenetek vetített hátterei, a cseppet sem hangulathoz illő elektronikus zene, a röhejbe hajló karakterek és az idétlen jelenetek, mint például a zombikkal való bokszolás, mint a La Horde-ban. De mindenek felett, a gyenge és érdektelen történet okolható a közepesnél rosszabb teljesítményért, ami túlontúl tagolt és nincs benne semmi, ami összetartaná az eseményeket.