Persze, hogy lehet, pont azon ne lehetne… az már más kérdés, hogy mindez szép dolog-e…
Egy biztos: Ez a film megteszi!
Kezdésként máris betekintést nyerhetünk abba a visszatetsző, ám mégis finom ellentétességbe, ami jellemzi az egész alkotást. Főszereplőnk, Zia (Patrick Fugit) pedáns módon feltakarít, összepakol majd megtörve az idilli hangulatot, vérfürdőt rendez. Felpattintja az ereit egy lány, Desiree (Leslie Bibb) miatt.
Zia – és a néző – meglepve tapasztalja, hogy a halál után is van élet… csak egy picivel rosszabb, mint a valódi.

A srác egy pizzériában dolgozik, kevés pénzért és a szabadidejét egy orosz haverjával, Eugene-nel (Shea Whigham) tölti egy penetráns atmoszférájú kocsmában sörözve. A magyarázat, hogy miért is ilyen szar a halál utáni élete pedig az, hogy: A hely ahol éppen van, csupán az öngyilkosok számára van fenntartva. Tehát mindenki, akivel itt találkozik, valamilyen módon önkezével vált meg az életétől.
Ez magyarázza a nyomott hangulatot is. Mindennek ellenére a főhős egyfajta könnyed nemtörődömséggel kezeli a következményeket. Elfogadja a helyzetet, ám amikor megtudja, hogy barátnője, Desiree is öngyilkos lett, haverjával kocsiba ülnek, és a keresésére indulnak.

Utazásuk közben számos furcsa dolog történik velük, rengeteg különös figurával akadnak össze, míg Zia meg nem találja az igazi szerelmet. Ezen furcsaságok egyike a cinikus lány, Mikal (Shannyn Sossamon). Ő ugyanis az egyetlen, aki vissza akar térni az élők közé.
Ez persze nem lehetséges, hiszen erre a helyre is vonatkoznak bizonyos szabályok. Amellett, hogy tilos a mosolygás és az öröm minden formája, a rejtélyes Főnökök döntenek minden hasonló ügyben, de soha nem engednek vissza senkit.

Aki egyszer meghalt, nem támadhat fel.

Mikal azonban kitart szándéka mellett, miközben Eugene és Zia partnereként keresztülvágnak az Öngyilkosok Poklán/Paradicsomán – kinek mi tetszik.
A furcsa szabályok mellett egyéb különlegességek is tarkítják ezt az abszurd világot, például a kocsi anyósülése alatt húzódó fekete lyuk, mely mindent elnyel és a film során ejtenek is bele dolgokat bőven, illetve az itteniek emberek képesek apró csodákat létrehozni.
Ez a kisköltségvetésű, független mozi elég sajátos hangulatú, a fekete humor sokat javít a megítélésén, szóval nem egy nyomasztó alkotásról van szó, témája ellenére. Engem mégsem ragadott különösebben magával, valahogy erőtlennek hatott, míg érezhetőek benne a lehetőségek, amik közül szerintem egy párat bizony kihagytak. Nem lett erős, pedig simán lehetett volna belőle egy kultusz státuszú film is, de valahogy elsikkadt, elszürkült menet közben. Érdekesnek érdekes, talán még
kétszer – háromszor is meglehet nézni, de nem igazán jól kivitelezett és könnyedén felejthető.