Válasz a hozzászólásra
Vanishing on 7th street – avagy a Baljós Árnyak
Conan, 2011, február 25 - 12:01
Lássuk be Hayden Christensen neve elég nagy lökés lehet ennek a filmnek. Sokan szerintem csak emiatt elmennek megnézni. A színész fanatikus rajongóinak ajánlom is, mert ő az egyetlen aki kicsit is alakít benne. A többiekről sajnos ez nem mondható el, pedig a stáblistán ott van még a jobb napokat is megélt Thandie Newton. Ez láthatóan rossz napjain készült.
Hogy ne legyen ilyen negatív a cikk hangvétele, hadd mondjam el, hogy az alapötlet kiváló. Egyetlen probléma van csupán: nem hagyták kibontakozni. A film lényegében arról szól, hogy egyik pillanatról a másikra rengeteg ember tűnik el nyomtalanul, ruhájukat és egyéb személyes tárgyaikat hátrahagyva. Páran, akik épp valamilyen nem központi forrásból származó fényforrás (öngyújtó, zseblámpa, gyertya) közelében tartózkodtak megúszták. Nos azt nem tudni, hogy ezzel jobban jártak-e vagy sem, mert az nem derült ki, hogy mi lett szegény párákkal. A túlélők kis idő után rájöttek, hogy ha fény közelben maradnak, akkor megúszhatják az eltűnést.
Hősünk, Luke (Christensen) is végigment ezen észrevételeken ébredése utáni tényfeltáró körútján. Ezután három napot ugrunk az időben és láthatjuk, hogy talpig karácsonyfadíszben egy működő autót keresgél az utakon. Talál is egyet, ami később hasznára válik (kb. 5 percig). Egyelőre azonban ott hagyja, mivel merülőben az aksija. Sétája további részében belebotlik a film „legjelentősebb” helyébe. Itt most egy klasszikust idéznék: „A kocsmában, ott van a nagy élet...”.
Ez igaz is erre a filmre, hiszen jelen esetben Amerika keleti részén, legalábbis New Yorktól Chicagoig itt lesz a legnagyobb a népsűrűség. Szeretnék kitérni arra a tényre, miszerint kicsit félrevezető a film címe. Abban az esetben, ha a 7-ik utca átszeli Amerikát elnézést kérek, de van egy gyanúm, hogy nem. Sokaknak ez kekeckedésnek tűnhet, de védelmemre szóljon, hogy az ehhez hasonló apróságok a film megítélésének összességére szerintem teljes mértékben kihatnak.
De térjünk vissza szereplőinkhez, akik, mint azt fentebb leírtam összegyűlnek a kocsmában. Nem mondhatni, hogy heringparti alakul ki, hiszen vannak vagy négyen: a bár tulajdonosának fia, Luke, egy gyermekét elveszített ápolónő (Newton), aki kicsit megrokkant agyilag és a film elején látott mozigépész. Ez érdekes, mivel ő elvileg az elején eltűnt, de visszahozták (kitették egy buszmegálló előtt, ahol természetesen van fény)!! Mi módon és hogyan került vissza azt ő sem tudja, azonban sajnos ő sem vitte előrébb a történetet, csak elmesélt egy sztorit egy régi kolóniáról, ahol ugyanez történhetett, valamint valaki egy kerítésbe vésett/karcolt CROATOAN szót hagyott csak emlékül. Egyébként ezt már a legelején megtudtuk és tényleg fontos volt még egyszer elmondani, hiszen a szereplők nem láthatták a film elejét. Miután e kihagyhatatlan küldetését beteljesítette és érthetetlen okokból kifolyólag legalább fél órát egy biliárdasztalon feküdt, az árnyak ismét eltüntették, egy teljesen fölösleges jelenet keretein belül (egy ajtóban végződő kivilágított folyosó, ami mögött egy fal van!!). Habár a kivilágított folyosó lehetett a kecsegtetés és a remény jele is, hogy megússzák, az ajtó mögötti fal pedig a biztos tudat bekövetkezte, miszerint ezt nem élik túl. Mindenesetre egy pillanatra azt hittem, hogy a bezárt ajtó mögötti terület végre valami fontos szerepet kap, de nem. Ez egy zsákutca volt, minden téren. Csakúgy, mint a történet.
A szereplők szépen sorban, kicsit gyors ütemben, a film vége felé hirtelen befolyásolhatóak lesznek az árnyak által és eltűnnek, mint mindenki más. Ezeket az árnyakat még ifjú Jedi lovagunk sem képes legyőzni. Mentségére legyen mondva, rá nem hatott a hívogató suttogás, szimplán csak hülye volt. Majd miután már úgy tűnik, hogy minden szereplő sorsa bevégeztetett, láthatjuk a film legnagyobb fordulatát. Aki bármiféle normálisabb befejezésre számított az nagyot csalódik, ugyanis SEMMI ÚJAT NEM TUDUNK MEG. A kis srác túléli és a filmben elszórtan látható rózsaszín ruhás kislánnyal kilovagolnak Chicago felé a nappali napsütésben.
Összességében tehát, a sötétben töltött másfél óra alatt semmi, de semmi lényeges, vagy váratlan nem történt. Természetesen voltak már hasonló apokaliptikus témájú filmek, amik szintén nem zárták le a történetet valami megmagyarázhatóval, de ők legalább felmutattak valamilyen drámát, mondanivalót a végén. Itt szó sincs erről. Ráadásul az egész film monoton és sötét hangvétele a végére már inkább idegesítő volt, mint szívbe markoló.
Egy dolog biztos: ez a film is úgy fog eltűnni az emlékezetben, mint az emberek a 7-ik utcán!