A mostani első  filmem az új listáról, egy igazi csemege. Én legalábbis azt hittem az lesz. Egy ilyen borító csak nem takarhat rossz filmet… de igen is, takarhat!
Ez egy elég kisköltségvetésű mozi, ami nem is lenne baj, de talán a legidétlenebb forgatókönyvvel rendelkezik, amit valaha is láttam. A rendező és író, Tom Six nem tudom, hogy honnan vette, hogy ez a film valaha is eladható lesz.
Nehezen hiszem el, hogy ekkora marhaságot szándékosan – és komoly szándékkal – ki lehet találni. De ha ez nem lenne elég… a film több díjat is nyert…

Nincs mit mondani…

Itt van egyszer ez az ember, Tom Six, aki szükségesnek érzi, hogy készítsen egy filmet a saját és családja pénzén,/gyakorlatilag a fél stáblista vezetékneve Six/ melynek ő írja meg a forgatókönyvét is.
Ez teljes mértékben elfogadható, hiszen az ember próbálkozzon valóra váltani az álmait.
Ám ez egy szánalmasan röhejes baromság, tipikus mellékterméke annak a tényként kezelendő helyzetnek, hogy manapság már nem lehet újat kitalálni. És mivel nem lehet, hát elképesztőbbnél elképesztőbb túlzásokba esnek. Ez néha jól sül el, de többnyire inkább rosszul.
Történetünk úgy kezdődik, hogy két amerikai turista lány éppen Németországban tölti az idejét és egy buliba igyekeznek. Ám a bérelt kocsi kereke defektes lesz.
A film tele van röhejes, szánalmas, nevetséges jelenetekkel, (az egész alkotás egy vicc) ebből rögtön a legelső az, hogy egy helyi férfi arra jár és beszédbe elegyedik a lányokkal. De ő csak németül tud, a lányok meg csak angolul. Ennek az lesz az eredménye, hogy a férfi ékes német nyelven csapja nekik a szelet, felhívást intézve a lányok részére némi erotikus játékra. A két csaj meg egy kukkot sem ért az egészből. Végül azonban csak egyedül maradnak – térerő persze nincs – és mit csinálnak nagyon logikusan? Természetesen elindulnak a sötét erdőben, hátha találkoznak valakivel. Nagyon bölcs.

El is keverednek egy házhoz ahol egy kifejezetten bizarr kinézetű és viselkedésű férfi lakik. Ez a doki elkábítja a lányokat és felhasználja őket egy különös kísérletben.
Kezdjük ott, hogy egyetlen pillantás a fickó arcára és már ott sem lennék, nem hogy bemenjek, és ekkor még meg sem szólalt.
Ám a lányok reakcióideje és észbeli képességei leverik a lécet és csapdába esnek. A Dr. Mengeléről mintázott orvos egykor sziámi ikrek szétválasztásának szakértője volt. Nyugdíjazását követően azonban – valami érthetetlen oknál fogva – úgy döntött, hogy „közelebb hozza” az embereket egymáshoz.

Elkészíti a saját százlábúját, vagyis három embert egy operáció keretében „összeköt egy életre”.

Egészen új értelmet adva ezzel a „vonatozásnak” összevarrja a delikvensek száját a másik hátsójával. Vagyis az egyének segge közvetlenül csatlakozik az utána következő szájával.
Ennek értelmét nem igen láthatjuk be, bár a doki részletesen elmagyarázza az elképzeléseit.
Ez az ötlet valami szánalmasan röhejes, ám még ezt is lehet überelni, mivel a doktor bácsi megkísérli beidomítani a kis százlábúját, hogy odavigye neki az újságot. :D
Jó hogy nem labdáznak, vagy sétálnak egyet a városi parkban…
A bizarr műtéttől fogva az egész film borzasztóan értelmetlenné válik, hiszen nem történik benne semmi érdemleges. Az a kevés esemény, ami lezajlik, az is unalmas és körülbelül annyira életszerű, mint maga az emberi százlábú ötlete.
Tele van az egész film idétlen és üres jelenetekkel.
Egy olyan épülethez tudnám hasonlítani ezt az alkotást, mint aminek nincsen meg az alapja, hanem csak úgy tessék- lássék módjára felhúzták a falakat.
Bár igazából egy ilyen alapkoncepciótól nem várhat sokat az ember.
Szánalmasan amatőr és gyenge megoldásokkal operál a mozi, mely méltatlanul kap új lehetőséget, hiszen nem oly sokára érkezik a folytatás. El nem tudom képzelni, hogy lehet ezt folytatni…
Az emberi százlábú nagyon nagy hírverést kapott, mivel úgy harangozták be, hogy az amerikai nézők versenyt futottak a mosdóig, hogy ott rókázhassanak. A kritikusok azt ajánlották, hogy tartsunk magunknál egy zacskót vész esetére. Nem tudom, ők bizonyára egy másik filmet láttak, mert én sok gusztustalanságot láttam már, de ebben a filmben nem volt semmi olyasmi, ami képes lett volna felzaklatni a mozijártas ember gyomrát. Engem a rosszullét helyett inkább a röhögő görcs kerülgetett…