Stallone, akció, ismert színészek tömege...

A három Park film közül ez tetszett a legkevésbé, pedig sokan kedvelik és elismerik ezt a produkciót. A rendező úr a bosszú legbelsőbb megnyilvánulásait boncolgatja, az emberi gondolat és létezés legbelsőbb, legelemibb részeibe nyerhetünk betekintést, ha végignézzük ezt a mozit.
A megszokott kiváló érzékkel tárul fel előttünk a téma, de valahogy mégsem érintett meg az alkotás.

"…aki sír, egyedül sír.”

A különböző forrásokból már előre tudhattuk, hogy ezt a részt Robert J. Sawyer írta, akinek nevéhez fűződik az egész FlashForward mitológia megalkotása. Igazság szerint kicsit többet vártam az epizódtól, túlságosan „nyugisra” vették a figurát. Ettől függetlenül még mindig az idei évad egyik legkellemesebb meglepetésének tartom a sorozatot.

Azzal kezdeném, hogy az ABC korántsem elégedett a széria népszerűségével, ezért sajnos erősen kétségessé vált, hogy lesz-e második évad. A helyzetet nehezíti, hogy a befolyásosabb kritikusok sincsenek elájulva a produkciótól. Egyes hírportálokon olyanokat cikkeznek, hogy már csak a legvérmesebb rajongók tartanak ki a sorozat mellett. Véleményem szerint itt még nem tartunk, sőt a FlashForward közel sem nevezhető rossznak. Az nem kérdés, hogy rosszul áll a folytatás szénája, mert Amerikában alig nézik a sorozatot, ellenben a nemzetközi eladások jobbak a vártnál. Szóval, ha a csatorna következetes, akkor hagyja kibontakozni a történetet a második évaddal, lehet hogy nem fog annyi nézőt leültetni a tévé elé a tengerentúlon, de mégis eladhatóvá válik más helyeken, köztük Magyarországon is.

Még annyi adalék infót hadd áruljak el, hogy az első évad befejezéseként nem egyetlen rész készült el, hanem kettő. Az egyik arra az esetre, ha kaszálnák a sorozatot, a másik pedig akkor menne adásba, ha az ABC berendelné a következő szezont. Ebből is látszik, hogy a FlashForward komoly bajban van.

Tovább...

Átlagos Doktor House epizódot izgulhattunk végig, amelyben sok apró hülyeséget és idegesítő dolgot láthattunk. A körítés és a téma semmit sem változott, szóval egy végtelenül unalmas, ötlettelen és kiábrándító folytatást kaptunk.

Tovább...

Az Ázsiai filmek hétvége következő bejegyzése is Chan-wook Park alkotás, ám mindez a véletlen műve (?). Bár véletlenek nincsenek, mégsem tudom megmagyarázni miért így alakultak a dolgok.
Annyi azonban bizonyos, hogy ez az úriember nagyon sajátosan készíti el a munkáit, mindegyikben található valami illékony, megfoghatatlan apróság, ami miatt a magunkénak érezzük a filmjeit.
A most következő film is egy kimondhatatlanul egyedi, furcsa, ám szenzitív mű.

Bohókás külső, mély belső.

Nos, a mai Fringe eresztés nem volt a legjobb, a fináléhoz közeledve jóval többet vártam. Az előző epizódot fel lehetett fogni egy kis könnyed kitekintésnek, de a maira már nincs mentség. Oké, azt aláírom, hogy a vége megint odavert, de valami ütősebb sztorinak jobban örültem volna.

Lássuk...

Nyakunkon az évadfinálé, a premier előtti főpróba sem sikerült rosszul, megadta az alaphangot az évadzáróhoz. Most már tényleg csak abban reménykedek, hogy nem szúrják el a készítők. Visszatérve a mostani részhez, mindent megkaptunk, ami miatt oly sokan szeretjük ezt a sorozatot. Végig nagyon komoly hangvétel uralkodott, mindeközben a csattanós poénok sem maradtak el.

Tovább...