Jövőre érkezik a Resident Evil eposz következő darabja, ami a hírek szerint továbbra is nagyvonalúan kezeli az eredeti történetet. Ha az előző részeket vesszük alapul, akkor talán kijelenthetjük, hogy rosszabbat nem igen csinálhatnak már...
Ám újdonságként megjelenik, Claire Redfield és Alice mellé, Chris Redfield is, akit Wentworth Miller fog megszemélyesíteni. A 3D-ben kijövő produkció nagyjából a következő történettel fog rendelkezni:

Alice tovább kutat a túlélők után, aztán azt hiszi menedékre akad Los Angelesben, de mire odaér a várost ellepték a zombik. Hentelés!!!!!!!!!

Nem valószínű, hogy katartikus darab lesz...

A hírek szerint mozikba kerülhet majd a közkedvelt Szellemírtók harmadik része. Ez már önmagában nagy hír, de az eredeti szereplők is visszatérnek.
Dan Aykroyd, Bill Murray, Rick Moranis, Harold Ramis és Sigourney Weaver is szerepel az új filmben, melyről eddig csak annyit tudni, hogy a szereplők sok év után nyitják ki újra szellemírtó üzletüket.

Jajj emberek, engem egyszer a House fog a sírba vinni.

A múlthéten annyira mérges lettem rájuk, hogy sablonosak és vérszegények a részek, erre most előrántottak egy ilyet a kalapból.

Vicces volt, szórakoztató, igazán drámai, mégpedig úgy, hogy végig tudta tartani a szintet. Szubjektív vélemények következnek: naiv módon azt hittem, hogy ez az epizód is szörnyen rossz lesz és ismételten olyanokat írok, amiket nem szeretnék. Szó sincs erről.

Nálam a hét epizódja volt minden közül, amit nézek!

Nézzük a diktátor szemszögéből a tovább mögött...

Egy kicsit elfogult vagyok ebben a témában, ezért engedjétek meg, hogy ezzel a rövidke bejegyzéssel adjam hírül a kedves olvasóinknak, hogy elkezdődött az Inuyasha: The final act című sorozat.

Aki felkapja a fejét a híren, annak azt hiszem nem kell nagyon bemutatni a sorozatot. Sokáig láthattuk az RTL Klub és az Animax csatornákon az eredeti sorozatot, ami 167 részesre sikerült. Volt szerencsém látni mindegyiket és elég mélyen érintett, hogy úgy lett vége a szériának, hogy sehogy. Kellett nagyon a folytatás, amelyet végre mi magunk is megtekinthetünk.

Elvileg 20 rész körüli lesz, amely lezárja majd ezt a korszakos legendát. Külön öröm még, hogy minden a régi: a rajzok, a szereplők, a hangok, a feeling. Tekinthetjük úgy is, hogy ez a 168. rész, hiszen pontosan ott kapcsolódunk be a sztoriba, ahol annak idején abbamaradt.

Az első rész megtekintése után állíthatom, hogy izgalmakban most sem lesz hiány, és olyan jó kimondani, hogy az Inuyasha végre visszatért.

Elkezdődött a harmadik Stargate sorozat, amelynek fel kell nőnie az elődök által felállított szinthez, hogy életben tudjon maradni. Kiváló döntés volt dupla évadkezdő epizóddal nyitni.

Számomra az Atlantis volt a tuti, de az SGU is szép kezdőlökést adott ahhoz, hogy elkezdjem várni a következő részt. Ez a sorozat kicsit más itt-ott, valahogy komolyabbnak hatott. El tudom hinni, hogy a főszereplők nagy része katona, akik talán elesnek majd a harcmezőn. Bár igaz, hogy ellenséggel nem találkoztunk, de feltételezhetően ez nem marad így.

Kezdésnek kaptunk a nyakunkba egy rakat új szereplőt, akikkel meg kell még barátkozunk. A megszokottaktól eltérő helyszín és a sok-sok apróság, ami hűen tükrözi, hogy Csillagkapu filmet nézünk. Talán képes feltámasztani a pislákoló mítoszt. Az elejében 2 szálon futott a történet, ugráltak térben és időben. Párhuzamosan mesélték el a csillagkapu beindítása előtti és utáni cselekményt. Ez nem volt mindig túl izgalmas, de kellett ahhoz, hogy nagyjából megismerhessük a kulcsfontosságú szereplőket.

Láthattunk nagy visszatérőket az előző szériákból. Ez szinte várható volt és elmaradhatatlan. Gondoljunk csak az Atlantis nyitányára. Ezen szereplők mindegyike törzsgyökeres része volt az első Stargate sorozatnak.

A történetről a tovább mögött...

Sokat váratott magára a zseniális Neil Gaiman fantasy-kalandfilmje. Még anno félig megnéztem (akkor még nem tudtam, hogy Gaiman story) aztán ráhagytam és nem rég ismét nekiültem. Talán elfogult vagyok Neil miatt, bár nem ezt a típust szoktam meg tőle, a Csillagpor egy kedves, néhol morbid, mese felnőtteknek, de akár gyerekek is megnézhetik. Azt meg még nem is említettem, hogy a rendezője az a Matthew Vaughn, aki A tortáért is felel…

Minden adott…

Bevallom nagy reményekkel vártam e filmet, mivel Sandra Bullock ősrégi kedvencem, Reynolds-ot meg a Waiting óta kedvelem. Nagyon kiváncsi voltam mit hoznak össze együtt. Azt kell mondjam gyengébbet kaptam a vártnál, de végső soron így sem lett egy rossz mozi.

Nászjelentem…

Továbbra is jellemző, hogy lassan mozgolódnak a dolgok (the eye of enemy is moving but not too fast). Kevesebb szereplővel dolgoznak, akik több lehetőséget kapnak a kibontakozásra.

Persze azért most is történtek dolgok, amelyek csak úgy előtörtek a föld alól.

Hogy miről is beszélek...