Vannak dolgok, amiknek szentnek és sérthetetlennek kellene lenniük, amikhez nem kellene hozzányúlni, pláne nem felújítani. Leglábbis szerintem, mégis hatalmas siker Amerikában a Hupikék törpikék, olyannyira, hogy már a folytatása készül. Talán azért van ez, mert ők nem ismerik az eredeti Apraja falva lakókat, akik kicsit sem hasonlítanak, ezekre az új animált figurákra.

Nemrég rajtolt az őszi sorozat szezon. Az NBC újoncai közül először a Free Agent mutatkozhatott be, szeptember 14-én. Egy remake-ről van szó, mely az azonos című angol sorozat alapján készült egykamerás szitkom, megfűszerezve egy-két húzónévvel. Mivel az eredeti sorozatról (leszámítva, hogy létezik) semmilyen ismerettel, információval nem bírok, így nyilván nem tudom összehasonlítani a kettőt. De szerintem ez jobb is így, mert így nem olyan érzése van az embernek, mintha az aktuális barátnőt hasonlítaná az exhez.

Mivel megfeledkeztem róla, hogy ki nem állhatom a katasztrófafilmeket, úgy esett, hogy ezt is megnéztem, de utólag azt hiszem találhattam volna jobb elfoglaltságot is. A filmről előszeretettel hangoztat(ják)ták, hogy James Cameron új alkotása, miközben a filmhez annyi köze van, hogy producerként pénzt adott rá, illetve a készítők rendelkezésére bocsátotta az Avatárban használt 3D technológiát. A fő gond nem a picurka (30 milliós) költségvetésben van, hanem a megtörtént események inspirálta történet sterilitásában, illetve a színészek „se íze, se bűze” játékában.
A végeredmény egy szörnyű katasztrófa elég unalmas és egysíkú bemutatása.

A FOX lehet, hogy túlságosan bátor volt ezzel a vadiúj szériával, melyet főleg Zooey Deschanel nevével próbáltak eladni a nézőknek. Bátrak voltak, mert rögtön 13 részt készítettek, és nem hinném, hogy egyetlen húzónév elég lehet bármilyen produkció esetében, legalább is hosszútávon semmiképp.
Egy sorozat esetében pedig hosszútávról beszélhetünk.
De a legnagyobb bátorság az volt, hogy kiálltak egy ilyen semmilyen pilottal egy alapvetően érdektelen témájú sorozatban.

A széria újabb darabja nemrég került a mozikba. 11 évvel az első rész bemutatása után. Minden több részt megélt mozira jellemző egyfajta hullámzás, már ami az egyes "epizódok" fogadtatását, illetve minőségét illeti. Ez esetben sincs kivétel. A teljesen hangulatos és akkoriban teljesen újnak számító témával operáló első rész óta voltak hullámvölgyek. A legutolsó rész például a széria legaljának mondható minőséget hozott, a maga 4.9-es értékelésével az IMDB-n.

Az MTV elég meglepőt húzott azzal, hogy műsorra tűzte ezt a sorozatot, melyben vámpírok, farkasemberek és zombik mászkálnak a californiai Holtak Völgyében. Azt hiszem a helyszín ideális, de nehogy azt higgyük, hogy Paris Hilton öribarija és a műanyag, valóságot majmoló ostobaságok után valami komollyal áll elő. Nem, ez egy erősen parodisztikus alkotás, mely más megvilágításba helyezi ezeket a lényeket, egyfajta hétköznapiságot csempésznek az extrém témakörbe. El kell ismerni, hogy sikerrel.

Mivel az SP olvasói megszavazták, meghajtva magam akaratuk előtt, ímhol a Transformers folytatásának kritikája, melyre nehezen vettem rá magam, ám végül kellemes csalódást okozott. Ez persze nem azt jelenti, hogy azt mondanám róla: Emberek, ez egy kiváló mozi!
Erről azért szó sincsen, de a kezdeti híresztelések ellenére nagyságrendekkel jobb, igényesebb, felnőttesebb, mint a pusztítóan gyenge második rész.

Most nem sok izgalom történt a Lila akác közben, inkább az érzelmi szálak domináltak. Én mondjuk jobban kedvelem azokat a részeket, mikor a humor, a szarkazmus vagy az izgalom vannak a középpontban. De azért a rész végén történt valami, amire nem kaptunk választ.