Több oka is van annak, hogy ezt a filmet választottam. Főként persze azért, mert szeretem az amerikai kosárlabdát. A másik – szinte hasonló súlyú – ok pedig Emily Deschanel volt. Kíváncsi voltam arra, hogy milyen nem Brennan-ként a mozivásznon, és nem csalódtam. Még ebben a szinte jelentéktelen szerepben is sziporkázott.

Tovább, tovább…

Az előző részben sorsdöntő események zajlottak le. Ebben a részben nem fognak, de mindettől függetlenül meglepő és érdekes dolgokkal találkozhatunk.
Meg lett Scudder is! Ám nem lehet sokáig a babérokon üldögélni…

Közelítő végzet…

A cím ismét elég beszédes. De mielőtt felhőkölnének azok, akik nem szeretik Hurley barátunkat, el kell áruljam, hogy nem csak körülötte forgott a rész.
Ismét haladtunk előre valamicskét e végső megoldás felé, amely mintha picit távolodott volna. Hogy is van ez? Tipikus olyan rész, amely után ismét lehet agyalni, elméleteket gyártani.

Tovább...

Újabb egy hét pihenő után ismét Keresünk tovább. Ha ilyen nagy szünetek (egy hét, két hét, három hét) telnek el a részek között, akkor még jövőre is a második évadot fogjuk nézni. Nem látom be miért húzzák az időt, hiszen már nincs sok hátra a végéig. Gyakorlatilag beérkeztünk a célegyenesbe, a visszaszámlálás megkezdődött…
A mostani rész is egy hatalmas töltelék volt, mint arra már több példa is volt az idény során, de meg kell hagyni, hogy egészen jól sikerült. Az előző epizód óta a sorozat mintha megemberelte volna magát.
Ez a ¾ óra kellően fordulatos, ébren tartja az érdeklődést és Cara ismét megnyílt egy kicsit… szóval nem volt ez rossz.

„I wanna play a game!”

A filmet olyan nevek fémjelzik, mint Robert De Niro vagy Drew Barrymore, így nem kételkedhetünk abban, hogy valami jó kis egész-estés filmet adtak ki az alkotók a kezeik közül. Őszintén szólva első ránézésre, én azt hittem, hogy vígjáték. Lehet, hogy most csalódást fogok okozni, de egyáltalán nem vígjáték. Tulajdonképpen nem is nagyon lehet meghatározni a műfaját.

Olvass tovább…

A keresztény trilógia következő darabjával folytatjuk, mely az előző filmben tapasztalható stílusban gördíti tovább a történet fonalát. A második rész érezhetően gyengébb, mint az első film, mert eluralkodott rajta ez a keresztényi szelíd erőszak.
A történet másodlagossá válik. A mondanivalót túlhangsúlyozták.
Már most előre leszögezhetem, a harmadik rész megnézésére egy cseppnyi esélyt sem látok.

Nyomorú évek jönnek…