Újabb egy hét pihenő után ismét Keresünk tovább. Ha ilyen nagy szünetek (egy hét, két hét, három hét) telnek el a részek között, akkor még jövőre is a második évadot fogjuk nézni. Nem látom be miért húzzák az időt, hiszen már nincs sok hátra a végéig. Gyakorlatilag beérkeztünk a célegyenesbe, a visszaszámlálás megkezdődött…
A mostani rész is egy hatalmas töltelék volt, mint arra már több példa is volt az idény során, de meg kell hagyni, hogy egészen jól sikerült. Az előző epizód óta a sorozat mintha megemberelte volna magát.
Ez a ¾ óra kellően fordulatos, ébren tartja az érdeklődést és Cara ismét megnyílt egy kicsit… szóval nem volt ez rossz.

„I wanna play a game!”

A Desecrated egy kicsikét emlékeztetett arra filmre, amiből e fenti idézet származik. Ez természetesen a méltán világhírű és tönkre tett Fűrész (Saw) film sorozat.
Az egész azzal kezdődik, hogy Richard-ot megviccelik, mivel születésnapja van. Ezért egy időre beveszik magukat egy Dunshire nevű városba, hogy bulizzanak egyet.

Happy Birthday Richard Cypher!

Nem titok, hogy a hepajkodás nem fog sikerülni, örömüket egy Cormac nevű bűvész/varázsló rontja meg, aki egy mutatvány keretében eltűnteti Carát és Kahlant. Majd megzsarolja a Keresőt, hogy amennyiben nem végez öt kijelölt fiatalemberrel, akkor a két hölgy csúnya véget ér.
Azt meg tudjuk, hogy „amíg az Inkvizítor Anya szíve ver…”
Eztán Cormac eltűnik a tett színhelyéről, meghagyva a súlyos problémát a Keresőnek és Zedd-nek.
Mik az okok? Miért tette ezt az öreg mágus?
Ez sem marad sokáig titok, a helyi elöljáró felfedi a múltat, miszerint a motiváció a bosszú, öt fiának haláláért.

A lányok egy régi kriptába kerültek, ahol azzal a szörnyűséggel szembesülnek, hogy a levegőjük hamarosan el fog fogyni. Ám tudnak kommunikálni kint maradt társaikkal és szorongatott helyzetüket a tudomásukra hozzák egy könyv segítségével, melybe a saját vérükkel írnak.
Egyébként ezt mindenképp a sorozat javára írom, hogy ezeket a világot színesítő apróságokat időről időre előveszik.Megkezdődik hát a kutatás a nőszemélyek és Cormac után. Az idő szorít!
Említettem ám, hogy a rész elég fordulatos… Ez így van, rögtön itt is az első.
Kiderül a Hercegi huncutság, ami miatt az öt fiatal Cormac célpontjává vált. Ez is okoz némi feszültséget, de a legaggasztóbb az, hogy Richard és Zedd kiszabadítottak egy ősi lényt egy sírboltból, aminek a neve Nygaax. Célja pedig nem más, mint bosszút állni. Ezt a szörnyet használja fel a megtorlásra éhes mágus. Ez gyakorlatilag egy világító szemű múmia, aki a testét borító textíliákkal hadakozik.

Fordulat 2.0, vagyis Zedd kerül a kötés alá. Richard tatája felett átveszi a hatalmat a bestia, csak úgy szabadulhat, ha elérik hogy haldokoljon. Ez azonban csak úgy sikerülhet emberek esetében, ha sikerül halálos sérülést okozni neki.
Ezalatt a lányok is erőteljesen fuldokolnak, a halál közelségétől elérzékenyülnek. Főként Cara, aki megvallja érzelmeit Kahlan iránt. Na, nem úgy!
Majd rögtön ezután egymásnak ugranak és csépelni kezdik egymást, hogy mégis melyikük végezzen magával, hogy a másiknak több levegője és ideje maradjon.
Richard meg csak kapkodta a fejét, most mihez fogjon, bármerre nézett, csak áthidalhatatlan problémával került szembe. Az sem segített, hogy megtalálta Cormac-et…
A rész vége természetesen boldog. Mindenki megmenekül, bár a végjáték karcos lett.
Én meg voltam elégedve az epizóddal, ami elég nagy szó, mivel az évad során főként gyakori nemtetszésemet fejeztem ki. Ez kellemes volt! Fordulatos, élvezhető, csak a fő szál nem haladt egy tapodtat sem. Már megint…