Előre szólok, hogy nem fogok tudni sok okosságot írni az Underworld 3-ról, ennek az az oka, hogy nem maradt meg túl sok az egészből. Tipikus "popcorn mozi", ami egyszer nézhető, de másnapra már semmire nem emlékszik belőle az ember. A díszletek nem voltak rosszak, a farkasokról inkább ne is beszéljünk. Helyenként elég gagyira sikeredtek. Itt-ott számítógépes effektekkel voltak megcsinálva, másutt viszont jelmezes emberek formálták meg őket.
Az egyik rosszabb volt, mint a másik.
A legvége pedig elég erőteljes marketing fogás volt, ami azt sugallta, hogy „igen, te újra meg akarod nézni az első részt. Menj és vedd meg DVD-n, de még jobb lenne nekünk, ha a Blue-ray-ért adnál ki még több pénzt.” Ezektől eltekintve azt kell mondjam, hogy délutáni kikapcsolódásra pont alkalmas, esetleg egy meghódítandó csajjal megnézni, aki hozzád bújik a „félelmetesebb” jeleneteknél. A színészek produkciói nem hagytak mély nyomot bennem, szinte alig emlékszek valakire. Apropó, az egyik menekülő rab nem Darken Rahl volt a Legend of the Seeker-ből? Ha nem akkor bocsi, de nekem kísértetiesen úgy tűnt. A sztoriba külön nem szeretnék belemenni, mert még elég új filmről van szó és nem akarom elrontani senki mókáját.
Összegzésképpen annyit mondok, hogy fanoknak talán jó szórakozást nyújthat a film, de moziba nem mennék el miatta.

Egészen varázslatos két órát köszönhettem a K-pax című filmnek. Nekem nagyon tetszett, végig lebilincselő volt. Közben gondolkodtam, hogy mi lesz a vége, és nagyjából azt kaptam, amit vártam. Olyan finálét, ahol nem lehet egyértelműen megmondani, hogy főhősünk valóban idegen volt egy másik bolygóról, vagy egy zakkant elmebeteg, aki felépítette magának ezt a világot azért, ami a családjával történt. Meghagyták a nyitott kérdést, amit mindenki magában kell, hogy lerendezzen.
Az ok, amiért megfogott ez a sci-fi-dráma az volt, hogy végig le tudott kötni, izgultam folyamatosan, hogy mi lesz a következő mozzanat. Nagyon szépen fel volt építve a cselekmény, amikor már azt érezte az ember, hogy kezd alábbhagyni a lendület, akkor kaptunk az arcunkba valami újabb elgondolkodtató történetmorzsát. Ki kell emelnem Kevin Spacey színészi játékát, amely nagyban hozzájárult a film sikeréhez.
Jeff Bridges is hozta a kötelezőt, az általa megformált pszichiáter is jól el lett találva.
Nem akarok ódákat zengeni a filmről, ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásképpen valami könnyedebb hangvételű dráma-szerűséget szeretne látni, ahol egyetlen ember képes megváltoztatni a körülötte nyüzsgő elmebetegeket, vagy éppen orvosokat.

Folytassuk kalandozásainkat a dráma műfajának legmélyebb bugyraiban!
Nem is akármilyen filmet szeretnék most bemutatni nektek, hanem a 2003-ban 6 Oscar-díjra jelölt A kárhozat útját. Szánom bánom, hogy még csak most sikerült megnéznem, de azzal igyekszem pótolni a hiányosságomat, hogy rögtön írok róla nektek.
A 30-as évek Amerikájába kalauzol el bennünket ez a rendkívül sötét és komor hangvételű alkotás, ahol betekintést nyerhetünk a maffiózók és szeszcsempészek kegyetlen világába. Egy világba, ahol minden csak üzlet, az igazi hatalom a pénz, amiért bárki bármit megtesz, és érte bármit megkaphat. Mert mindennek ára van, de ez az ár dollárban értendő.
Főszereplőnk Tom Hanks, akinek meg kell fizetnie múltbéli döntéséért, hogy ezt az életet választotta magának és ezzel együtt családjának.
Mert valami örök: ha egyszer bent vagy, akkor többé már nem tudsz kiszállni.
A Hanks által alakított Mike Sullivan 6 hét alatt lejátszódó kálváriáját követhetjük végig a valamivel több, mint másfél órás film alatt. Ezen időszakban hősünk a magasból egészen a lehető legmélyebbre zuhant, csak a bosszú éltette, annak ellenére, hogy maga is tudta, hogy az ő története nem végződhet jól. De valóban az ő története lett volna? Gyanítom, hogy nem. Fia, az ifjabbik Michael Sullivan volt az igazi központi figura.
Úgy tűnik megérte a sok megpróbáltatás, mert saját bevallása szerint soha többé nem fogott fegyvert a kezébe. Talán még a mennybe is jutott.

Ennyit a cselekményről, nézzük kicsit részletesebben a sötétben megbújó részleteket. Egészen elképesztő, hogy egy olyan drámával van dolgunk, aminek egyetlen perce sem vidám. Jó persze mondhatjátok azt, hogy ez a lényege ennek a műfajnak, de minden hasonló filmben van felemelkedés és bukás. Ebben csak bukást láthattunk, egy olyan korban, ahol senki sem nyerhet azon, ha szembeszegül a maffiával. Azt kell mondjam, többször nem nézném meg a Kárhozat útját, egyszer bőven elég volt látni ennyi szenvedést. Több neves színész is megtalálható a filmben Tom Hanks mellett: Jude Law, Paul Newman, Daniel Craig, Anthony LaPaglia és még sokan mások, akik mind hozzátették a maguk kis részeit az egészhez. A jellemek kissé elmosódottak, vannak jók, akik nem is annyira jók, mert épp ugyanannyi vér tapad a kezükhöz, mint a rosszaknak, akik csak a saját boldogulásukat tartják számon, minden más, és mindenki más mellékes, pótolható. Az egyik kuriózum a Jude Law által alakított fotós, bérgyilkos jelleme.
Jól eltalált karakter, akit Law kiválóan megformált.

Ezekkel a gondolatokkal búcsúzok, egyszer érdemes megnézni a filmet, mert van mondanivalója.

♣ deino feat. darkspell interjú 1. rész ♣

Számomra nagy öröm, hogy elkészíthettem az oldal első interjúját Magyarország egyik legjobb fordító párosával, akiknek sok-sok kedvencünk magyarítását köszönhetjük.
Az interjút 3 adagban publikálom (ennek több oka is van), innentől kezdve 2 hétig minden szerdán várható az újabb információhullám.

- Hogyan jött az ötlet, hogy belekezdjetek a fordításokba?

deino: Meg se tudnám mondani hány sorozatot néztem meg, és mindhez volt magyar felirat, igényes fordításokkal. Szerintem elég nagy szerepet játszott a nyelvvizsgám sikerességében is az egész sorozatozás. Elég fellengzősen hangzik, de úgy éreztem ideje visszaadni valamit a közösségnek, szóval belekezdtem a fordításba. Hál’ Istennek darkspell egyből csatlakozott hozzám, nélküle biztos nem sikerült volna!

darkspell: Hát, nem is igazán emlékszem rá honnan jött az ötlet. Néztem én is pár sorozatot, és igazából elgondolkoztam: Vajon nekem is menne-e? Aztán kipróbáltuk deino-val, és bejött :) A többi meg innen már adott volt.

-  Melyik sorozat jelentette a kiindulópontot?

deino: A Flashpoint (Elit Egység). Jól beleválasztottunk, mert kezdősorozatnak ez abszolút nem ideális, rettentően nehéz fordítani néha. Nem mondhatnám, hogy megbántuk, mert rengeteg fejlődtünk a Flashpoint egyetlen évadával, nagyon sok hasznos dolgot kitanultunk.

darkspell: A Flashpointtal kezdtünk. Bár így utólag már azt mondanám, bárcsak valami mással tettük volna. A kezdők hibáit egy elég nehéz sorozatban vétettük, nem a legszerencsésebb kombó. Bár sokat is tanultunk belőle, de azért ott még nagyon látszik a bukdácsolás.

- Hogyan fogtok neki egy-egy fordításnak?

deino: A fordítást két részre osztjuk: nyersfordítás (ehhez hozzájön többnyire az időzítés), és korrektúra. A Dollhouse, és Sanctuary esetében többnyire az enyém a nyersfordítás és az időzítés, darkspell pedig átnézi, hol van elgépelés, helyesírási hiba, magázás-tegezés probléma, stb. A Castle-nél és Flashpointnál már inkább jellemző, hogy mindketten fordítunk benne, de a végső korrektúrát itt is darkspell végzi. Sajnos ehhez a két sorozathoz nagyon gyakran rettenetesen pocsék időzítésű és tördelésű angol felirat készül csak, így ezekkel sokkal több munkám van, mire normálisan beidőzítem őket.
A Legend of the Seekert úgy az évad feléig én nyersfordítottam, de amikor már több sorozat jött egyszerre (a Castle, Dollhouse, Legend of the Seeker, Flashpoint négyesből volt, hogy egyszerre három is jelentkezett új résszel egy héten…) akkor a Seeker rendszerint teljes egészében darkspell munkája volt. Ha valamelyikünk elakad valamiben, akkor mindig megkérdezzük a másikat, az esetek javában ilyenkor egyből meg is van a megoldás egy percen belül.

darkspell: Rendszerint megnézem a részt angol felirattal (vagy felirat nélkül), hogy mégis nagyjából képben legyek mi történik (meg hogy felmérjem mennyit kell innom előtte, hehe), aztán jön a fordítás. Általában végig szoktam menni gyorsan rajta, kihagyva a bonyolultabb/elsőre nem egészen érthető sorokat, aztán vagy visszatérek rá, vagy deino segítségét kérem. Utána meg jön az átnézés/korrektúra/végső javítgatás.
Persze ha felváltva csináljuk, akkor oda-vissza küldözgetjük egymásnak ahogy szépen haladunk (nem akar szólni valaki a Google-nek, hogy csináljon online felirat szerkesztőt? :) ), de az utóbbi időben inkább a "leülök-nemkelekfel, amíg nincs kész"technika szokott lenni.

http://deinofeatdarkspell.wordpress.com/

folytatás jövőhét szerdán...

Nem fogok feleslegesen kertelni, nekem fele annyira sem tetszett ez a film, mint amennyire vártam. Pedig azt sem lehet mondani, hogy nem vagyok fogékony az ilyesmi témájú alkotásokra, kifejezetten szeretem a jó drámákat.
Az egyik ok, amiért nem tetszett, hogy nem tudtam azonosulni a főszereplővel.
Sokaktól hallottam a film megnézése előtt, hogy „ha tetszett a Benjamin Button, akkor nézd meg ezt is, mert ugyanolyan kategória ugyanazon a színvonalon”.
Ezek a gondolatok jártak a fejemben, okvetetlenül is hasonlítgatni próbáltam a kettőt.
Ez valószínűleg hiba volt, de nem bánom, mert elsődlegesen nem az az oka annak, hogy nem tetszett a Hét élet, hogy nem tudtam magam beleélni. Az igazi problémát az jelentette, hogy a kétórás film felénél már 90%-ig tudtam, hogy mi lesz a kimenetele. Nem ütött semekkorát a vége. Amikor Will Smith a kocsiban beszélgetett a csajjal, és azt mondta, hogy „ez nincs benne az alkuban”, akkor felegyenesedtem és azt mondtam magamban, hogy basszus ez oda akarja neki adni az… izét (inkább nem mondom ki). Innentől kezdve megállíthatatlanul zakatolt a történet az elkerülhetetlen irányába. Nem szépítem a dolgokat, hatalmasat csalódtam a Hét Életben, el is vette a kedvemet az ilyesmi drámáktól egy időre. Most kapaszkodjatok meg: még az 1x03-as Mental is jobban ott volt nálam, és ez elég nagy szó!
Pozitívumként meg kell említenem Will Smith színészi játékát, ami fantasztikus volt.
Végig láttam a szemében a világfájdalmat, azt hogy meg akar halni, de ugyanakkor még nem végzett itt a földön. Folyamatosan mosolygott, hogy mindenkinél jó benyomást keltsen, de minden mosoly után eszméletlenül jól hozta a mély szomorúság álarcát.

Le a kalappal!

Az én nyavalygásomtól függetlenül ajánlom a filmet a drámák kedvelőinek, és akiknek tetszik, feltétlenül nézzék meg utána a Benjamin Button különös életét, és hasonlítsák össze magukban a kettőt. De félre ne értsetek, nem nézhetetlenül rossz a Hét Élet, csak számomra kevés volt ahhoz, hogy elcsábítson és meghasson.

David Carradine utolsó epizódszerepét láthattuk a Mental harmadik részében.
A kritika megírása előtt gondoltam ejtek majd 1-2 gondolatot színészi alakításáról, de bevallom ez nem fog menni, mert az egész filmben egyetlen egyszer sem szólalt meg. Ettől függetlenül jó volt őt újra (utoljára) látni, sokat tett hozzá, hogy ez a rész olyan legyen, amilyenre sikerült. Mert itt jön a nem várt fordulat, nevezetesen, hogy kifejezetten jól megkomponált epizódot kaptunk az arcunkba.
Érdekes volt az eset, legalábbis engem a végéig lekötött, tetszett, ahogy kibontakozott a cselekmény. Azért félre értés ne essék, nem jelölném a részt Emmy-díjra, de a pilothoz képest 100x jobban szórakoztam.
David Carradine ezúttal egy tolókocsiban sínylődő öregembert alakított, akibe belecsapott a villám, és éber kómában tengeti mindennapjait. Nagyszerű orvosunk, Jack mindent megtesz, hogy visszazökkentse a valóságba, annak ellenére, hogy a neves new-york-i specialisták már lemondtak róla.
Többet nem is szeretnék elárulni, javaslom nézzétek meg a részt, mert egyáltalán nem volt rossz.

Éppen azon gondolkoztam, hogy az Éjszaka a múzeumban 2, vagy csak nekem nem tetszett, vagy valóban nem egy jó film. Lehetséges, hogy már kinőttem abból a korból, hogy értékelni tudjam. Voltak benne elég vontatott részek, nem is igazán tudtam azonosulni a szereplőkkel. Nem volt kifejezetten rossz, inkább olyan semmilyen.
Pont itt van a kutya elásva. Ha amerikainak születtem volna és Washingtonban élnék, biztosan egész máshogy állnék hozzá a filmhez. Engem nem sikerült megfognia, sokszor ránéztem az órámra, hogy mikor lesz már vége, vagy mikor történik valami. A 300-ból vett csórás pedig egészen kiakasztó volt, mert nem is igazán kellett a filmbe és én személy szerint nem tartom túl jónak az ilyen húzásokat. Azt senki sem mondhatja, hogy nincs fantázia az egész koncepcióban, akkor ugyan minek kellenek az ilyenek? Ezen kívül a legtöbb szereplő eléggé ügyefogyott volt, talán nem ezt várná tőlük az ember. Főleg nem a világtörténelem rettegett alakjaitól.
Ellenben az újítások tetszettek. Okosak voltak a készítők és nem lőtték el kétszer ugyanazokat a poénokat ugyanazokkal a kiállított „tárgyakkal”. Ez becsülendő, mert kapott egy új lendületet a folytatás az előd által felépített mondanivalóra. Az viszont csalódás, hogy azzal simán el is rontották az egészet, hogy egy semmitmondó történetet tálaltak elénk.
Nem gondolom, hogy nézhetetlen lenne a film, biztos van olyan korosztály, akiknek tetszett, tény és való, hogy családi filmnek nem rossz, főleg úgy, ha társaságban nézi az ember, talán jobban át tudja érezni. Külön köszönet a régi karakterek és színészek visszahozásáért, és a legtöbb új, korrekt beépítéséért.
Akik szeretik a családi vígjátékokat, és akiknek tetszett az előző, azok valószínűleg most sem fognak fintorogva kijönni a moziból.

A tovább mögött találjátok a film előzetesét...