Itt jön az Igenember!
Itt egy trailer, ha ez nem lenne garancia:

Két okom volt, hogy kritikát írjak erről a filmről. Az első, mert egy jó kis vígjátékról van szó. A másik pedig, hogy végre jól fordították le a címet, ami kis hazánkban egyáltalán nem szokás.

Nyugodt szívvel ajánlom a filmet, akik egyrészt:
- Szeretik Jim Carrey-t.
Másrészt:
- Akik kedvelik a vígjátékokat, pláne azokat, amiknek egy kissé betegebb a humorvilága.
E típusú filmek közé egyébként kiválóan illeszkedik. Nem emelkedik ki közülük, de nem is marad el az átlagtól. Hétvégi filmnézésre haverokkal telitalálat.

Katt...

Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a Doktor House nem egy jó sorozat.
Most hagyok egy kis időt, hogy a fanatikus rajongók elővehessék a pillangókést a fiókból ezért a mondatomért. Valamikor még a legjobbak között volt, de most már nem.
Pedig annyi potenciál lenne a szériában, amit simán ki tudnának használni az alkotók, ehelyett minden egyes részben ugyanazt kapjuk. Csak most fejeztem be az 5. évadot, legalább 8-9 részt néztem meg egymás után zsinórban és néha baromi fárasztó volt.
Eszméletlenül idegesít, hogy mindenkinek tök ugyanolyan a jelleme.
„Tudom ám, hogy miért nem akarsz eljönni velem vacsorázni. Azért mert valójában el akarsz jönni, csak tudod, hogy tudom, hogy ha nemet mondasz akkor így fogok viselkedni, ami azt bizonyítja, hogy akarod, csak nemnek álcázod.” Könyörgök! Egy ilyen színvonalú sorozatban ne ilyesfajta párbeszédeket kelljen már hallgatni minden egyes szereplő között.
Mindenki annyira okos, cseles, csavaros gondolkodású és manipulatív, hogy 10 sorozatot is meg lehetne tölteni velük. Az elején még elviselhető volt, de ennyi év után már baromira uncsi.
Az esetek átlagosak (1-2 kivételtől eltekintve), eddig nem nagyon volt főszál, nem ment a történet sehová, egy csepp jellemfejlődést sem láthattunk és semmi olyan változást, ami 2 résznél tovább tartott volna. Az évad első fele kifejezetten szánalmas lett, tele ugyanazokkal az idegesítő hülyeségekkel. DE…

A sok negatívum után jöjjön valami pozitív. Mert voltak ilyenek, ez tisztán látszik abból, hogy mégiscsak leültetett engem (némi fáziskéséssel) 24 epizódra a tévé elé.
Ez persze köszönhető volt annak a két bizonyos dolognak, amik megtörténtek az évad vége felé. Tudtam ezekről már korábban, és látni akartam a saját szememmel.
Gondolom nem titok senki előtt, hogy az egyik állandó szereplő golyót repített a saját fejébe (nevet nem említek, aki tudja az tudja, aki nem az kérdezzen rá vagy nézze meg).
Voltak érdekes esetek is, főleg a szezon második felében. Például nagyon tetszett a hitét elvesztő pap esete, akihez becsöngetett a több sebből vérző megfeszített Jézus Krisztus.
Reakció a paptól: „Ez nem vicces, te szerencsétlen.” Jézus: „Nem is nevet senki.”
Ezek jó beszólások voltak. A másik kedvencem a „deathcat”-es rész, amiben egy cica jósolja meg az emberek halálát úgy, hogy akihez odabújik, az rövidesen alulról szagolja majd az ibolyát.

Az évad utolsó képsorai bebizonyították, hogy az írók mernek radikálisat lépni.
Szépen kérem őket, hogy ne csesszék el! Vissza lehet találni a helyes útra!
Ehhez új szemlélet, színesebb történetek, új szereplők, változatosabb helyszínek, új főszál kell. Ezekre most minden esély megvan. Meglátjuk...

Nem tudok sokat írni erről a filmről és nem is akarok, mert ez olyan alkotás, amit mindenkinek látnia kell egyszer az életében. Számomra az utóbbi sok-sok év legjobbja, amely nagyon mély érzelmeket képes megmozgatni az emberben. Fantasztikus színészi játékok, gyönyörű képi jelenetek, lenyűgözően hangulatos aláfestő zene.
Az érzékenyebb emberek szeméből több alkalommal is kicsordulhat a könny a 2 óra 38 perces történet alatt.
Nagyon pici ízelítőt szeretnék adni a történetből, éppen csak kedvcsinálónak. Az első világháború utolsó napján megszületett egy kisfiú, aki valami különös oknál fogva visszafelé éli az életét. Ráncosan, öregen, köszvénnyel és szürke hályoggal látta meg a napvilágot. Élete során nagyon sok mindenen ment keresztül, megtalálta a szerelmet, végül csecsemőként halt meg.
(Az eleje környékén volt egy hatalmas poén. A ráncos csecsemőt, aki úgy néz ki, mint egy aszalt szilva, elviszik egy idősek otthonába, ott egy öreg hölgyike odamegy, hogy megnézze a kisfiút és ennyit mond: „Ó, pont úgy néz ki, mint a volt férjem.” Ezen akkorát nevettem.)

Nekem ilyen egy 10/10-es film. Gratulálok a készítőknek és a színészeknek.
Aki teheti nézze meg a filmet, mert lenyűgöző alkotás.

A 2009-es év egyik legjobban várt filmje az Angyalok és Démonok volt, amely Amerikában elég jól nyitott a mozikban, annak ellenére, hogy nem egy világmegváltó alkotásról van szó. Tény, hogy Tom Hanks és Ewan McGregor ismét hatalmasat alakított, azonban a kétórás filmmel kapcsolatban van egy-két negatívum. Azoknak, akiknek tetszett a Da Vinci-kód, bátran merem ajánlani ezt a filmet, Robert Langdon professzorral és Mickey egeres órájával. Nem fognak csalódni!

A tovább mögött folytatom az elemzést...

A megfejtés a tovább mögött...

Itt van a sokak (?) által (talán) várt sorozat kritikája. Wouhn kollégám hívta fel a figyelmem a szériára, mert én egyáltalán nem nézek sorozatokat. Úgy néz ki, ez lesz az egyik, amivel kivételt teszek.

Itt a hivatalos trailer, ha még valaki nem tudná miről van szó:

Itt meg az első pár rész keltette impresszióim következnek

Bemutatásra került a Twilight Saga: New Moon című film első hivatalos előzetese, amely a múlt évben óriási népszerűségnek örvendő Twilight folytatása. Az első film sikere miatt a stúdió gyorsan berendelte a második részt is, amelyet úgy időzítenek, hogy pontosan egy évre rá jelenik meg.

Premier: 2009 november 20.