David Carradine utolsó epizódszerepét láthattuk a Mental harmadik részében.
A kritika megírása előtt gondoltam ejtek majd 1-2 gondolatot színészi alakításáról, de bevallom ez nem fog menni, mert az egész filmben egyetlen egyszer sem szólalt meg. Ettől függetlenül jó volt őt újra (utoljára) látni, sokat tett hozzá, hogy ez a rész olyan legyen, amilyenre sikerült. Mert itt jön a nem várt fordulat, nevezetesen, hogy kifejezetten jól megkomponált epizódot kaptunk az arcunkba.
Érdekes volt az eset, legalábbis engem a végéig lekötött, tetszett, ahogy kibontakozott a cselekmény. Azért félre értés ne essék, nem jelölném a részt Emmy-díjra, de a pilothoz képest 100x jobban szórakoztam.
David Carradine ezúttal egy tolókocsiban sínylődő öregembert alakított, akibe belecsapott a villám, és éber kómában tengeti mindennapjait. Nagyszerű orvosunk, Jack mindent megtesz, hogy visszazökkentse a valóságba, annak ellenére, hogy a neves new-york-i specialisták már lemondtak róla.
Többet nem is szeretnék elárulni, javaslom nézzétek meg a részt, mert egyáltalán nem volt rossz.