Chuck Palahniuk azonos című regényéből született meg 1999-ben ez a ma már kultuszfilmnek számító mozi, mely szélsőséges és különös értékrend közvetítésével, nyersességével gyorsan sokak kedvencévé vált.
David Fincher rendező nagyon kitett magáért, ám ebben nagy szerepe van a három főbb szereplőnek:
Helena Bonham Carter, Brad Pitt és Edward Norton felejthetetlent alkottak.
Ha valaki nem ismerné még ezt a filmet, akkor itt egy idézet, ami nagyjából körvonalazza ezt a széleskörű, mélyre hatoló produkciót.
„Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs.”

Let’s fight!

Kifejezetten érdekes és nézhető volt a heti epizód. Továbbra is megfigyelhető, hogy rendkívül lassú léptekben halad a sorozat. Vajon a készítők tudják már, hogy mit fognak kihozni az évadból, évadokból vagy csak húzzák az időt?

Bármelyik is legyen igaz, piszok szerencséjük van, hogy néhány gyenge részt mindig követ egy egészen jó.

Engem személy szerint megfogott a széria, kedvelem a szereplőket, megszoktam a környezetet, csak lehetne valamivel több akció.

Tovább...

Hatalmas marketing munka áll ezen új sorozat háta mögött. Az ABC kitett magáért, sikeresen belesajtolták az emberekbe, hogy „neked kell ez a sorozat!”

Persze ez még nem minden, hiszen, ha nem azt kapja a kedves néző, amit vár, akkor nem fog leülni az évad további részeire. A nézettsége nagyon jóra sikerült, a vállveregetést biztos megkapták érte.

Hogy őszinte legyek, én jóval többet vártam. Csalódottan álltam fel, lehetett volna jobb is. Az eredeti sorozatot nem ismerem, csak néhány (spoileres) képet láttam a nagy elődből, de semmi extra. Csak ugyebár a promo anyagok hatására kialakul az emberben egy kép, egy elvárás, amit a pilottal szemben támaszt.

Összehasonlításképpen az ABC másik remek újoncával, a FlashForward-dal, a V (visitors) csalódást keltett.

Térjünk rá a történetre...

Ez valami eszméletlenül jó volt.

A sorozat egyik legjobb részét tálalták elénk. Igaz, még nem sok ment le az évadból, de én csak ámulok és bámulok. Az utóbbi két hétben picit visszafogottabbak voltak, de ez mindent vitt.

Hozzáteszem, rendkívül fontos dolgokat voltunk kénytelenek megtudni. Megvolt a dráma, ami ütött. Jól eltalált, nem sejthető.

Innentől kezdve dobhatjuk a szemétkosárba az elméleteinket, gondolatainkat, hogy merre megy majd tovább a történet.

A tovább mögött részletezem...

Viccnek indult, de komolyra fordult.

Volt már ilyen, csak éppen fordítva. A rész elején, pontosabban úgy a negyedénél azt gondoltam, hogy ebből nem lesz semmi. Nem lett teljesen így, fontos dolgokat tudtunk meg.

Hiányoznak a véresen komoly, drámai epizódok mostanság. Talán jót tenne, ha beszúrnának egyet. Talán a jövőhéten, bár a következő címe nem ezt sugallja.

Arról azonban biztos információim vannak, hogy a mostani cím mire utal, amit készségesen elmesélek a tovább mögött.

Tovább...

Röviden összegezném, hogy milyen az új Inuyasha sorozat, van-e értelme néznie annak, aki nyomon követte az előző 167 részt, és azoknak, akik csak most szeretnének barátkozni a szériával.

Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, hogy zseniális. Lehet, hogy én vagyok elfogult, de 167 rész után, és jó pár év elteltével a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy még látom ezt a piros ruhás félszellemet új kalandokban.

A színvonal emelkedett. Gyors tempóra kapcsoltak a készítők az első 2-3 részben, alig voltak üresjáratok és minden fontosabb szereplővel több minden történt, mint régen 20-30 rész alatt.

Nem titkolom, haltak meg állandó szereplőnek számító karakterek. Ez engem nagyon meglepett, azért mert nem volt jellemző a sorozatra.

További pozitívum, hogy a grafika, a hangok, a környezet, minden ugyanaz. Olyannyira, hogy ha közvetlenül a 167. rész után vetítették volna le nekem, nem mondtam volna meg, hogy sok-sok év telt el köztük.

Az új főcímzene közepes lett, viszont az ending muzsika nagyon hangulatos és hallgatható. Az AAA együttes With you című számáról van szó, aki szeretné meghallgatni, ezt írja be a böngészőbe.

Összességében egy rendkívül szórakoztató és élvezetes sorozatot varázsoltak elénk, rajongóknak kötelező. Aki nem ismeri az előzményeket, nem igazán ajánlom.

Nem is tudom, mikor jelentkeztem utoljára vígjátékkal. Azt hiszem épp itt volt az ideje.
Erre kiváló alkalmam nyílt ugyanis az RTL Klub ezzel a filmmel ünnepelte november elsejét…
Hogy mennyiben ünnepi arról lehetne vitatkozni.

Ám a film!

Egészen különleges részt köszönthettünk ezen a héten. Nem volt rossz, bár agyalni nem nagyon érdemes rajta, biztos lehetne találni sok-sok logikai bakit.

Lényeg, hogy láthattunk rég elfeledett „hősöket”, mindezt különleges hatással és történettel fűszerezve.

Tovább...