Íme, eljött a pillanat és dicstelen véget ért a Kereső története. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy a sorozat megérdemli a sorsát. Ezt pedig csak még jobban alátámasztja a mostani, évadzáró és sorozatzáró epizód. Ha ez még lehetséges, akkor a hülyeségek halmozását még egy szinttel feljebb emelték.
Kár volt ezért a sorozatért!

Itt a vége, fuss el véle!

Ha már Könnyek Köve, akkor én tényleg majdnem elsírtam magam.
Azt már a dupla évadzáró első felvonásának végén is sejtettem, hogy a kétrészes évadzárásnak semmi értelme nem volt. Ez be is igazolódott, hiszen a folytatás minimális mértékben kapcsolódik az előzményeihez. Olyan jellegtelenül és ötlettelenül kapcsolják össze a két epizódot, hogy arra nehéz szavakat találni.

Csináljuk vissza a varázslatot felkiáltással Zedd, fogja magát és egy mozdulattal – és némi kántálással – mindent megváltoztat. Visszatérünk a normális kerékvágásba, még Cara sem pártolt át Darken Rahl-hoz, szóval minden a legnagyobb rendben. Ebben a sorozatban tényleg nincsen lehetetlen.
Folytatják útjukat a Teremtés Oszlopaihoz, hogy elhelyezhessék a Könnyek Kövét, ám egy szerencsétlen véletlen során  a Kereső kénytelen elválni társaitól és egyedül folytatni útját.
De csak egy darabig! Az Őriző megunva, hogy a Sötétség Nővérei teljesen impotensek és egyre csak fogynak, maga ered a Kereső után. Egy Declan nevű kisfiú képében.

Darken Rahl és a vissztérő Nicci is bekapcsolódik a hajszába, de ki-ki a maga céljait tartja szem előtt.
Amíg Richard barangol a gyermekbőrbe bújt Őrizővel, addig Nicci összetűzésbe keveredik Kahlannel, Zedd-del és Carával. Ennek eredményeként az inkvizítor hatalmát ellene fordítják.
Kahlan Nicci szolgálatába áll és együtt egy varázslat segítségével megvakítják Richardot, aki egyébként ennek ellenére kiválóan tud harcolni, de arra kényszerül, hogy a Követ odaadja a kisfiúnak, aki boldog mosollyal legyalogol az Alvilágba, míg az elvarázsolt Kahlan megöli Richardot.
Emlékszünk, ugye a próféciára? Richard saját kezűleg adja a Követ a Fény Ellenségének.
Az utolsó részben, teljesen feleslegesen, kapunk még egy idétlen próféciát is a vak Keresőről és a gyermek képében mászkáló Alvilági Úrról.

És amikor azt hinnénk, hogy mindennek vége, akkor Kahlan hirtelen magához tér és társai gyűrűjében elsírja magát szívszerelme teteme felett. És mi potyog ki a szeméből? Na, mi?
Természetesen egy könnycsepp, ami egy újabb Könnyek Kövévé alakul át.
Na, hát ez aztán nem semmi!
Akkor nem értem az egész évadot, mi értelme volt a kavics utáni kutatásnak, ha ennyi volt az egész?
Miért nem adtak az első részben az Inkvizítor Anya kezébe egy hámozó kést, meg egy kiló hagymát, aztán pucolja meg a Rés felett. Döbbenetes évadzárásnak lehettem tanúja.

A vég persze boldog, a világ az utolsó pillanatban megmenekül, a szerelmes pár pedig egymásé lehet.
A rész borzalmas volt, ötlettelen és gyermeteg. Ha a két záró epizódot összességében nézem, akkor pedig még rosszabb  az élmény. Méltatlan módon zárul le ez az ígéretesen indult sorozat.
Még a gyenge, helyenként kifejezetten rossz, második évadnak is voltak jó húzásai, de ez így egy csőd.
Két pozitívumot tudok csak megemlíteni.
Az egyik, hogy pár régi dolog ismét megjelent a részben, például a Con Dar, illetve hogy visszahoztak szereplőket. Ezalatt Nicci-re és Vernára, a segítőkész Fény Nővérre gondolok.
A második pedig, hogy az évadok során megkedvelt karakterek (Kahlan és Richard) szerelme végre beteljesülhet. Mert akármennyire is kellemetlen volt a második évad, a szereplők mégis közel kerültek a nézőhöz, kivívták szimpátiáját.
Emberek, véget ért a történet, a Kereső letette az Igazság Kardját, a Sorozatportál sem jelentkezik többé a Seeker-szerdákkal!

Végül, de nem utolsó sorban, szeretném megköszönni Csécsi munkáját, de legfőképpen a Deino/Darkspell fordítópáros áldozatos tevékenységét, mely nélkül nem élvezhettük volna e sorozatot ékes anyanyelvünkön.