Sajna túl sok horror klisé köszöntött minket, kevés igazi átütő erővel és ötlettel. Talán az egyetlen kiemelkedő jelenség Terry O'Quinn volt, akivel szemben előítéletes vagyok pozitív értelemben, mert amit a Lostban alkotott, az páratlan. Az ő szerepeltetése sokat dobott a produkción, de így is egy erős közepesnél nem lehet jobbra értékelni.

A sztori szerint New York egyik grandiózus lakás komplexumába költözik be egy fiatal pár, Jane és Henry. A nő új állást kapott, a házat kell irányítania, gondoskodnia a karbantartásról, stb. Igen ám, de a párocska okkal került Gavin Doran (Terry O'Quinn) célkeresztjébe, de egyelőre ennek okát nem tudjuk.

Lényeg, hogy az imént említett férfi nem mindennapi személyiség. Amolyan kívánság teljesítő démon szerepkörében tündököl, akinek elég borsos árat kell fizetni a szolgáltatásaiért. Nincs kizárva, hogy ő maga az ördög, de ezt sem tudjuk még. Lényeg, hogy ha nem tartod be a szerződés rád eső részét, ő eljön érted.

Volt itt minden, mi horror rajongónak tetszetős. Háttérben elővillanó kísértet alak, elsuhanó szellem, ajtóbecsukódás kérés nélkül, stb. Gyakorlatilag minden unalmas klisét felhasználtak az írók. Még visszaemlékezni is nehéz a pontos történésekre, annyira egysíkú volt az egész. Nincs kiemelendő jelenet, nincsenek bámulatos és hatásos megoldások. Összehasonlítva mondjuk az American Horror Storyval, a kettő ég és föld.

Persze látok potenciált a sorozatban és mivel a műfajt szeretem nézni fogom még pár részig, de valamivel több egyéniséget azért el tudnék viselni.

A záró jelenetekben kihangsúlyozták nekünk, hogy a két (pozitív) főszereplő munkaszerződésének aláírása nem csupán formaság és jogi kötelezettség, hanem annak a jele, hogy talán soha nem jutnak ki élve a házból.

Kíváncsi vagyok milyen irányba halad tovább a sorozat.

Összességében egy álmoskás kezdést produkált a sorozat, nagyon sótlan lett a produkció a nem rossz alapsztori ellenére.