Aztán a sorozat második pillantásra is pont ilyennek mutatja magát. Voltaképpen csalódásnak is felfoghatjuk az évadkezdést annak ellenére, hogy a záró jelenetre már mutattak valami izgalmasat is a készítők, de ez még így is nagyon kevés lesz a sikerhez.

Azt gondolnám, hogy ez a széria nem fogja megélni a második évadot, de ki tudja. A közönség kedveli a nyomozós anyagokat, de mindegyikben van valami plusz, valami kis különlegesség. Laura nyomozó kalandjai viszont eléggé szokványosnak tűnnek.

Adott a címben említett középkorú rendőrnő, aki nagy hangjával és nem túl rokonszenves viselkedésével képes bármilyen megátalkodott bűnözőt elkapni a maga módján. A sztori komoly ugyan, de a sorozat hangvétele jól lavírozik a komédia és a valódi dráma határán. A hangulat és a mondanivaló igazából nem volt rossz, illetve nem lett volna, ha nem láttam volna már vagy 100x ugyanezt a sémát. Van egyfajta Mentalista beütése az egésznek attól eltekintve, hogy a hasonmás azért mérföldekkel jobb.

Egyszerre követhetjük figyelemmel a nyomozónő kálváriáját munkájából kifolyólag, de helyt kell állnia válófélben lévő kétgyermekes családanyaként is. A megátalkodott kölköket látva azt hiszem Jo Frostnak egész évre adnának munkát.

Az első résznek lett volna a feladata, hogy berántsa a nézőt, olyan ügyet és megoldást kínáljon elénk, amitől megnyaljuk mind a tíz ujjunkat. A fordulat tényleg nem maradt el, de mégsem érzem azt, hogy ez az én műfajom lenne. Egy próbát megér, de senki ne várjon túl sokat.