Elég érdekes epizódot láthattunk ezúttal. Egyszerre volt kissé unalmas és érdekes. Mondjuk úgy, hogy megadta a kezdő lökést az évad hátralévő részeinek.
Heti főszereplőnk Desmond volt, akinek egészen egyedi élményben lehetett része.

Folytatom...

Most kivételesen nem lehet élesen elválasztani a szigeten történteket és az alternatív valóság történéseit, mert mindkettő kapcsolódik. Bevallom, elég régóta várok erre, hiszen eddig az altos események kissé üresek és súlytalanok voltak, mivel nem tudta hová kötni az ember.

Most azonban úgy tűnik, hogy minden mindennel összefügg. Az altok is talán több izgalmat fognak majd hozni, éppúgy mint a szigeten zajló események.

Ott folytattuk, ahol a múlt héten abbahagytuk. Charles Widmore és Desmond párbeszédével kezdődött a rész. Hume uraságnak enyhén szólva nem tetszett, hogy visszahozták a szigetre, ezzel együtt elszakították a családjától.

Egy elektromágneses gépet teszteltek rajta, pontosabban ő a gépet. Olyan mennyiségű elektromágneses teret hoztak létre koré, amelytől más rögtön meghalt volna. Desmont viszont kibírta, akárcsak régen a bunker felrobbanásánál.

Talán most is szerzett valami képességet? Vagy látott valamit? Ezt még nem lehet biztosan tudni.

Lényeg, hogy az epizód döntő többsége az altos eseményeket mesélte el, amelynek szintén Desmond volt a főszereplője. Ismerős arcokkal is találkozhattunk, hiszen Charlie mellett feltűnt Daniel is, aki már nem Faraday, hanem Widmore. A pontot mégis csak ő rakta fel az i-re, amikor kijelentette, hogy szerinte már felrobbantottak egy atombombát.

Nagyon pozitív, hogy elkezdték jobban összekapcsolni az altos világ szálait, belecsempészve némi Lost-mitológiát. Desmond bevillantásokat látott a szigeten történtekből, pontosabban Charlie megfulladásáról és a tenyerére írt szövegről: „Nem Penny hajója.”

Ez a Desmond még sosem volt igazán szerelmes, nem is ismerte Penny-t, viszont a flashback után már csak rá tudott gondolni. Az se volt semmi, amikor kérte a sofőrét, hogy szerezze meg az Oceanic 815 utasainak névsorát. Ez elég sok mindent vetített előre. Többek között egy esély, hogy az altos képsorokban ugyanannyi izgalom és dráma lesz, mint a szigeten történőkben.

Összességében egy remek epizód, amely után ismét sötétben tapogatózunk és nem tudjuk, hogy hová is tartunk. Azt hiszem az elkövetkező néhány rész nagyon odavág majd.