Azt már bizonyára nagyon jól tudjátok, mivel gyakran hangsúlyoztam, én nem szeretem a sorozatokat. Ez úgy általánosságban igaz is, de azért persze akadnak kivételek, ilyen volt a nem is annyira régi szép időkben a Carnivále. Rögtön megfogott ez a minimalista látványvilág, a misztikus, a homályos érthetetlensége. A karakterek különös, groteszk mivolta.
Szóval nagyon atmoszférikus.
Akkor itt az ideje, hogy elmerüljünk ebben a varázslatos világban, egy bizarr vándorcirkusz világában.

Between Good and Bad.

Az első, ami szemet szúr az nem más, mint a remek főcím zene, illetve az abban megmutatkozó komor szimbolika.
Azt kell mondjam, hogy aki komolyabb izgalmakra vágyik, az ne ezt a sorozatot válassza.
Ez egy nagyon komor, kevés színnel dolgozó, misztikummal sűrített bizarr produkció, aki úgy érzi, hogy ez majdan meg fogja feküdni a gyomrát az inkább bele se kezdjen. Az azért még a sorozat mellett szólhat, hogy a Twin Peaks producere, Daniel Knauf, szintén producer ennél a sorozatnál.
A főcím után egy fura arcú kisember rövid bevezetője következik, a későbbiekben kiderül, hogy ő Samson a Cirkusz kis növésű igazgatója. Különös dolgokról beszél, többek között a „jóról és a rosszról”, illetve arról, hogy az ember elcserélte csodatevő erejét az értelemre. Meghatározó kezdés.
És ez még semmi, mert ezt az egész évad alatt látható és fontos képek követik, bevillanások formájában, melyekről később megtudjuk, hogy álmok.
A főszereplőnk egy bizonyos Ben Hawkins (Nick Stahl), szökött fegyenc és kénytelen végignézni az anyja halálát. Az anyja valamilyen oknál fogva retteg a saját fiától (később kiderül miért). Ben nekiáll eltemetni, ám ekkor befut a Bank munkagépe, hogy eltűntesse a föld színéről a házukat. Harmadikként arra jár a vándorcirkusz is és Jonesy (Tim Dekay)  segít a kölyöknek. Majd e társulat közreműködésével eltemetik az anyját.
E cirkusz tele van különösebbnél különösebb karakterekkel. Semmi sem hiányzik. Van Szakállas hölgy, Kígyóbűvölő, Kígyóember, Erőember, Tűznyelők, Kardnyelők, Jósok, Gondolatolvasók és még számtalan érdekes egyén. Megkezdődik az összetett karakterek bevezetése a néző számára.
A történet alapvetően két szálon fut, mely valójában tekinthető egynek is, annyi az átfedés.
E másik szál, a második számú főszereplő körül bonyolódik. Ez pedig Justin testvér, egy pap, aki nővérével éli az életét.
Ő a megtestesül jóakarat, tisztesség és segítő szándék. De őt, Ben-nel együtt, rémisztő álmok és víziók gyötrik. Ugyanazokat a képeket látják.
Az érthetetlen események nem csak Hawkins-szal történnek. Justin is a sűrűjében van, mint azt a „pénzhányós” jelenetben, vagy a véresős hallucinációja (?) esetében látható.
Ezalatt a Cirkuszban az is kiderül, hogy „már várták a fiút”. Ez még további tápot ad a homályos hangulathoz. Magukkal viszik Ben-t, aki először tapasztalja meg a rémisztő álmokat, mely három fő részre oszlik. Az egyik egy kukoricásban játszódik és egy tetovált – egy kiszáradt fát ábrázol - ember szerepel benne, míg a második a világháborús csatatéren, az utolsó pedig egy bányában.
Másnap Ben megmenti Sophie-t (Clea DuVall) egy nemi erőszaktól, aki a társulat kártyavetője, aki a kómában fekvő, de éber anyjával, Apollonia-val él együtt. Végül Samson (Michael J. Anderson a Twin Peaks legendás törpéje) felajánlja Ben-nek, hogy maradjon a cirkusznál, mint melós. A fiú vonakodik elfogadni. Sophie hálája jeléül ingyen jósol Hawkins-nak. Ám csak három lapig jutnak, mivel Ben visszaemlékezései, melyek egyébként sok mindenről lerántják a leplet, megijesztik és elfut.
Reggel a cirkusz pakol és indulni készül. Samson ismét felajánlja a csatlakozás lehetőségét a fiúnak, de ő ott hagyja. A készítők, természetesen, a végére hagytak egy hatalmas csattanót. Még pedig a rész során már látott béna kislánnyal történő csodatételt. Ben meggyógyítja a kislányt majd végül felugrik az utolsó elhaladó teherautóra. Ám életet adni, gyógyítani, csak komoly ár ellenében lehet, ez gyorsan kiderül, hiszen:

„Amit az Úr elvesz, ember nem veheti vissza!”

 Azt hiszem évadnyitónak kellően hatásos és tömény volt. Sok mindent megmutattak nekünk a rejtélyből, de ettől csak még érthetetlenebb és homályosabb lett a dolog. Egy remek kezdésnek voltam tanúja.
A misztikus részek kiválóak, a díszletek is igényesek, hitelesek, korabeliek – hiszen az első világháborús, válság sujtotta Amerikában játszódik – a nyomor ábrázolása kivételesen megrázóra sikeredett.
Hatásosságát tovább erősíti a kiterjedt szimbólum rendszer, melynek az az érzésem töredékét ismerhettem csak meg.