A pilot elég lassú tempójú, nem olyan, mint amiket megszoktunk más csatornáktól. Itt nem volt feltétlen kritérium az, hogy a rendelkezésre álló pénz nagy részét beleöljék a bevezetőbe, hogy még több nézőt ültessen a képernyő elé.

Lényegében a közel egy órás etap végéig nem is kötik az orrunkra, hogy miről is van szó. Két egykori nyomozó meséli el 17 évvel ezelőtti nyomozásuk történetét kamerával felvértezett rendőröknek. Látszólag az úriemberek már nincsenek jóban, nem dolgoznak együtt. Nem is látjuk őket együtt. Azt már csak én teszem hozzá, hogy arról se vagyok meggyőződve, hogy a két felvétel azonos idősíkban játszódik.

Alapos részletességgel bemutatnak nekünk egy régi nyomozást, amely egy bizarr emberölést ábrázol. Olyan Hannibal után érzete lehet az embernek a tetthely láttán. A különbség csak annyi, hogy ez nem egy 40 percben felgöngyölített ügy lesz, hanem egy teljesen valósághűen kimunkált nyomozás a maga mellékszálaival és zsákutcáival.

A nem épp megszokott hangulat mellett a sorozatot a két húzónév tudja igazán eladni.

Matthew McConaughey figurája egy egészen más világban élő nyomozó, akinek megvannak a maga problémái az élettel, de ugyanakkor remekül végzi a munkáját. Alapos, precíz, tartózkodó jellem, akivel elsőre az a bajod, hogy alig beszél, ha pedig próbálod megismerni, akkor örülsz, hogy ha befogja a száját. Különc figura, akit a neves színész remekül formáz meg.

Woody Harrelson kapta a normálisabb, hétköznapibb karaktert. Kimért, higgadt családapa. Magasabban van a ranglétrán, ő a nyomozás irányítója. Próbálja kiismerni partnerét, akivel nem mindenben értenek egyet.

Ami a két főszereplőnél is jobb, az a két főszereplő együttes játéka. Remekül kiegészítik egymást, kiváló párost alkotnak, amiből még bármi lehet.

Az epizód végén derül csak ki, hogy mire ment ki minden. A 17 évvel ezelőtti gyilkosság újra megtörténik a jelenben, pedig elvileg az ügy lezárásra került.