Az aktuális rossz fiúk nem nagyon tudták emelni a hangulatot. Igaz, hogy ketten voltak, de nem hoztak semmi extrát, amit ki lehetne emelni. Ráadásul nem is voltak a legjobb szökevények, hiszen a sok-sok baki megbosszulta magát és láncra verve távoztak.

De hogy visszakanyarodjak a címhez, egy steak-ház nyílt az irodától nem messze. Kedvenc fegyenceink kaptak egy kupont, amellyel a vendéglő ingyen kaját biztosított. A probléma, hogy a kedvezmény csak egyszer vehető igénybe, a rabok pedig hárman vannak. Ray jóvoltából verseny kezdődött, aki leghasznosabb lesz az ügyben, az mehet el vacsorázni. Mindenki nyálcsorgatva vetette bele magát a munkába.

Ezt leszámítva azonban semmi érdekes nem történt. Még ezt a versenyt se aknázták ki teljes mértékben a készítők. Párszor megemlítették, hogy a néző emlékezzen, hogy mi folyik itt, de semmi több. Említettem, hogy a mostanában szokásos egymás közötti kapcsolatépítés is elmaradt. Csupán Charlie hozott ki magából kicsit többet, mint az amúgy is szokásos. A többiek nagyon szürkék voltak.

Lloyd kicsit kisebb lángon égett, de még így is elfogadható szerepet vállalt, a többiek szükségessége a nullához közelít. Megfigyelhető, hogy az utóbbi időben az írók próbálják közelebb hozni a karaktereket egymáshoz, amivel nem is lenne baj, ha jobban csinálnák.

Érdekes és tanulságos volt Julienne és Lloyd párbeszéde a börtönről, konkrétan arról, hogy milyen is lehet nekik a rácsok mögött. Eléggé elbaltázottnak érzem, hogy ebből semmit se mutatnak nekünk. Ahogy Jules is mondta, ők hárman olyanok, mint az átlagos emberek, mert a néző mindig ebben a környezetben látja őket. A készítőknek jobban rá kéne feküdniük a börtön és a szabad világ kontrasztjára, kiemelve, hogy ez a bűnüldözősdi mekkora lehetőség a fegyencek számára.

Összességében egy teljesen középszerű rész született. Minden ment a maga útján, de semmi extra nem történt.