Ahogy írtam, az ezt megelőző epizód nekem túlságosan egyhangú volt, nem hozta azt a pici pluszt, amely miatt szeretjük a szériát. Szerencsére nincs szó lejtmenetről, a hatodik rész már az elvártaknak megfelelően teljesített. Az aktuális fegyenc hozta a kötelezőt. A szerepet Zack Ward kapta, akit jobbára sorozat epizódokból ismerhetünk, de felejthetetlent alakított a Postal című Uwe Boll gyalázatban.

A személyes kapcsolatok kezdtek elmélyülni. Kicsit kitekintettünk Lloyd családjára. Az édesapját nem látta már 30 éve. Julienne előkerítette a férfi telefonszámát, de hősünknek nem jött be a társalgás.

A legjobb jelenetet akkor láthattuk, mikor Ray közelebbi kapcsolatba került egy bombával, amely bármikor robbanhatott volna, ha az olasz kemény fiú megmozdul. A többiek mindent megtettek, hogy ne robbanjon cafatokra a kisfőnök. Jól érzékelhető, hogy a "Szökevények Királyai" kezdenek összekovácsolódni. Azt nem mondanám, hogy egy családot alkotnának, de mindenki számíthat mindenkire ha baj van, nem feltétlenül kötelességből.

Még Ray is köszönetet mondott a maga módján, amely szimpatikus pizzázásba torkollott. Lloyd és Julienne "kapcsolata" lassanként új irányt vesz. A több diplomás agyturkász igyekszik közelebb kerülni a csinos technikushoz, aki nem biztos, hogy fogékony a hódításra. Bár Llyod nem viszi túlzásba az udvarlást.

Erica és Shea ismét elég szürkék voltak. Főleg a csinos fegyenc lány szerepvállalását találtam kevésnek. Szerencsére Charlie élettel telibb volt, mint általában. Láthattunk igazi érzelmeket a mindig morcos főnökön, nem csak a "Gyerünk!" parancsszavakat kiabálta.

Összességében egy kifejezetten élvezetes részt láthattunk, amely az előző fényében kicsit felértékelte magát. Látható, hogy picit már irányt vett a sorozat, amellyel semmi probléma ameddig tartják a színvonalat.