Ha egy domináns és egy passzív, behódoló egyént rakunk egymás mellé, akik képesek mindent kockára tenni egymásért, akár hatalmas katasztrófát is teremthetünk. A mostani epizód nagyjából erről szólt. Adott egy Starla nevű lány, és egy Mars becenevű elítélt, akiket a sors összehoz, hogy emberek vérét oltsák.

A két fiatal ámokfutása közepesre sikeredett. Voltak kifejezetten jó megmozdulások, az írói csavar többé-kevésbé bejött. Kiszámítható volt, de engem megetettek. Ettől függetlenül a párocska nem nyűgözött le, nem volt meg bennük a szükséges plusz.

Főhőseink körül is kavargott a levegő. Leginkább Lloyd és Julienne kapcsolatára mentek rá, ahová bombaként robbant be Ray. Kialakult egy szerelmi háromszög, ahol mindegyik fél mást akar. Jules titkos érzelmeket táplál kopasz főnöke iránt, aki ezt nem viszonozza. Közben Dr. Lowery féltékeny lett az olaszra, akivel akadt is nézeteltérésük ebből kifolyólag.

A készítők próbálták feldobni Shea karakterét azzal, hogy összetűzésbe hozzák Charlie-val. A két afro amerikai egyre többször piszkálják egymást, amelyből legtöbbször a fegyenc jön ki rosszul. Valamicskét dobtak Shea aktivitásán ezek a jelenetek, de még mindig nem vagyok megelégedve.

Erica továbbra is dísznek volt a terepen. Apróbb észrevételei ellenére nem hozott maradandót, továbbra is szürke foltként szerepel a sorozatban. Nem azt mondom, hogy felesleges karakter, csupán az írók nem hozzák elég közel a nézőhöz. Pedig a potenciál benne is jelen van.

Az epizód végére szépen kibontakozott a történet, Ray merész tervet eszelt ki, megvezette Lloydot, aki enyhén szólva nehezményezte a mutatványt. A Starlat alakító Scout Taylor-Compton játéka kifejezetten tetszett, a végére ő is belejött és szépen kibontakozott. Ott volt a szemében végig az, amit a karakternek át kellett adnia.

Összességében egy szórakoztató részt kaptunk, ahol egy-két főszereplő ismét háttérbe szorult, ráadásul a fő eseménysor sem volt egy díjnyertes darab. Egy jó erős közepest érdemel.