Éppen volt szerencsém a közelmúltban újranézni az első évad jó néhány részét és ugyanarra a következtetésre jutottam, mint Lloyd. Hiányzik Charlie. Nem is kicsit. Az első etap végén még úgy gondoltam, hogy ha tudják pótolni a férfit az még akár új lendületet is adhat a sorozatnak. Most mégis azt érzem, hogy úgy volt jó minden ahogy volt. Charlie nagyon jól beleillett a képbe, színesebbé tette a mondanivalót.

A probléma éppen az, hogy nem nagyon látom a készítők szándékon azon irányba, hogy új állandó szereplőt hozzanak be, aki legalább megközelíti azt az egyéniséget mutatni, mint Charlie. Egyszerűen kivettek egy nagyon jó karaktert és űrt hagytak utána.

Maga az epizód is ezen kérdéskör megválaszolására irányult. Nevezetesen, hogy miként tudják feldolgozni a munkatársak a nagyfőnök elvesztését. Azért azt meg kell hagyni, hogy méltó tisztelgést láthattunk az elhunyt tiszteletére.

Ahogy mondani szokták az élet nem áll meg, a rabok nem próbálnak kevésbé túljárni az őrök eszén. A „Szökevények Királyai” is újabb megbízást kaptak. Ezúttal két szökött fegyenc volt terítéken, akik közül az egyik beépített ügynök. Csak kérdés, hogy valójában melyik oldalon áll? 9 millió dollár szele ha megcsapja az embert, bármire képes lehet.

Ray lett az egység mindenható ura, ami érdekes kérdéseket vet fel a későbbiekre nézve. Tisztán látszik, hogy a forrófejű digónak teljesen más a stílusa, mint elődjének. A problémákat is máshogy kezeli, egész biztos meglovagolják majd ezt a készítők.

Összességében egy hiányérzettel teli epizódot láthattunk. Úgy tűnik Charlie távozása végleges, bár történhetnek csodák, de erre vajmi kevés esélyt látok. Sajnálom, hogy így alakult, mert fontos karaktert vesztettünk el, aki nagyon jól illeszkedett a gépezetbe. Mégis a legnagyobb pofátlanság, hogy az alkotók meg sem próbálják (még) pótolni őt.