Végre megérkezett Robert Knepper és a Prison Break kikacsintás. Nem akármilyen fába vágták a fejszéjüket az alkotók, hiszen a PB maradandót alkotott, akárhányan is szidták a vége felé. Eddig is egész jó hőfokon égett a Breakout Kings, de itt és most rákapcsoltak mindent. Számomra óriási élmény volt T-Bag papát újra akcióban látni. Ráadásul egy ilyen történettel előrukkolni, kérem szépen nem kis feladat.

Minden elismerésem az íróké, hiszen bevállaltak egy ilyen részt egy ilyen történettel. Egyszerre volt véresen komoly és poénos. Az elejétől azt éreztem, hogy áldoznak a Prison Break oltárán, maximális tiszteletet tanúsítottak a nagy elődhöz, ráadásul a saját maguk báját sem veszítették el.

T-Bag és Lloyd félelmetes páros. Knepper és Simpson akkorát alakított, hogy majdnem leszakadt a plafon. Ha másért nem, az epizód végi záró képsorokért érdemes megnézni a részt, mert ilyen színvonalú párbeszédet nem lát minden nap az ember. Egyszerűen a két színész zseniális volt.

A többiek sajnos már nem voltak ennyire aktívak. Nem tudom a későbbiekben mennyire lesz Lloyd-központú a sorozat (remélem nem), de jelen állás szerint ő az egyetlen karakter, aki ér is valamit. A többiekben is ott a potenciál, de nem kapnak elegendő teret a kibontakozáshoz. Egy-két Ray és Shae által elejtett poén nem sokat javít a megítélésen. A másik két jómadár pedig szinte súlytalan. Charlie csak azt hajtogatja, hogy „Let's go.” Erica eddig a legszürkébb és sajnos semmi javulást nem látok most.

Kár, hogy a negatívumokkal is kell foglalkozni, pedig ebben a részben tényleg eltörpülnek ezek a dolgok. Aki kedvelte régebben a Szökést, annak kötelező megnézni az epizódot, még akkor is, ha nem érdekli ez a sorozat. Aki pedig csak fontolgatja, hogy belekezd, szívből ajánlom ezt a részt példaként. Garantálom, hogy a fotelhez fogja szíjazni.

Összességében egy fantasztikus epizódot láthattunk Robert Knepper-rel az egyik főszerepben. A szokásos Breakout Kings problémákat leszámítva szinte tökéletes szórakozást nyújtott. Köszönet érte.