Ez a film bizonyos szempontból egy hiánypótló alkotás, hiszen a Mutant Chronicles nevezetű szerepjáték – nálunk nem túl elterjedt – kedvelői világszerte várták már a megfilmesítését ennek a sajátos atmoszférájú játéknak.
2008-ban megnyugodhattak hiszen kijött DVD-n és BluRay-en a várva várt mozi.
Ám ebben talán még sem volt annyi köszönet…

Hát jujj…

Bevallom a címre figyeltem fel, elvégre a Vérmajom elég fogós, nem igaz?
Ehhez mérten valami horrorisztikus ez a thaiföldi horror. Félreértés ne essék!
Nem horror, horrorisztikus. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem erre számítottam, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ez lesz eddigi életem talán legunalmasabb filmje…

Katt…

Hosszú időt felölelő csend tört meg azzal, hogy új FlashForward epizódot sugárzott az ABC. A rajongóknak (köztük nekem is) hiányzott a széria és ilyenkor senki sem gondol arra, hogy milyen veszélyben is van a sorozat, hiszen korántsem biztos, hogy lesz második évad, bár erre több megoldási lehetőség is kínálkozik, de ebbe most ne menjünk bele.
Lássuk inkább mi történt ebben a dupla visszatérőben.

Tovább...

Azt hiszem egy ilyen cím bárkinek az érdeklődését felkeltheti, én mégis azt mondom, hogy ha valaki belebotlana ebbe a 93-ban készült alkotásba… az gondolja át.
Na, persze nem varrhatjuk az egészet a készítők nyakába, hiszen el kell ismerni nem mai darab, szóval nem várhatjuk el a megjelenítés csodáit.
De nem is ezekről beszélek!

Akkor mégis miről?

A zseniális Martin Scorsese rendezésében készült el a Shutter Island, vagyis a Viharsziget című film. Látszik, hogy a direktor szeret együtt dolgozni Leonardo DiCaprio-val, az ő nevükhöz fűződik az Aviátor is még 2004-ből.
A Viharsziget egy minden szempontból kiváló alkotás, amelyre a rendező úr is büszke lehet. Sikerült a nagyszerű történetet ötvözni a remek hangulattal és fantasztikus színészekkel. Lebilincselő és egyben elgondolkodtató film született, amely az utolsó képkockáig képes toronymagasan tartani a néző érdeklődését.

Lássuk a részleteket...

1992-ben került a mozikba Francis Ford Coppola filmje, mely a jól ismert és korszakalkotó író, Bram Stoker vámpírregényének újrafeldolgozása, ki tudja már hányadszor. Az alkotás különlegessége abban van, hogy visszanyúlt a régi, gótikus hangulathoz és korhű megjelenítéshez. Eltérések akadnak persze, de alapvetően ragaszkodik az eredeti történethez a film. A vége más, és az egészet tulajdonképpen a szerelemre hegyezték ki, de mégis olyan érzést kelt, mintha az eredeti könyvet olvasná az ember.

A szerelem a halálon túl is szerelem.

Ezt a filmet kétszer láttam, másodjára kicsit jobbnak tűnt, mint első ránézésre, de ez korántsem elég ahhoz, hogy azt mondhassam: Ez egy tűrhető film.
Mert nem az. Nincs vele komoly baj, igényes és hangulatos, de ahhoz képest, hogy horror, valami elképesztően unalmas. Nagyon halvérű alkotás.

Tükröm-tükröm mondd meg nékem…

Egész tűrhető volt a mostani rész. Nem voltak hatalmas fordulatok vagy lélegzetelállító akciók, de legalább látszott, hogy tartunk valahová. Ezek csak rövid távú célok, de már ennek is örülni kell, mert eddig elég súlytalan volt a széria. Szinte minden fontosabb szereplőt megmozgattak, voltak olyan jelenetek, amelyeket egyszerűen nem tudtam hová tenni.

Részletezem...