A Sorozatportál Dűne vállalkozása ezzel a bejegyzéssel tulajdonképpen a végéhez ért.
Az utolsó mini sorozat ott folytatja, ahol az előző befejezte. Új és régi szereplők jelennek meg, az egyébként is bonyolult történet még tovább bonyolódik, de nekem az az érzésem, hogy ezért a triumvirátusért már kár volt.
A story már-már túlzásokba esik, nem is lett olyan jó befejezése ennek a nagyszabású történetnek.
A hangulat is kopott valamicskét, de attól ez még Dűne, felismerhetően Dűne.

Versenyfutás az Arany Ösvényen.

Egy kis ízelítő, mi várható tőlem mostanság. Remélem mindenki megtalálja a kedvencét!

A listáért katt ide...

Azt kell, mondjam egy szokásos Vándorcirkusz részről van szó, ismét. Lényegi fordulat nem következett be, pár érdekes momentummal feldobták az epizódot, de semmi különös, mondhatnánk. Ha nem lenne az egész sorozat különös, úgy ahogy van.

„Mr.Sandman bring me a dream…”

A szünet utáni lendület úgy érzem alább hagyott, a rész illeszkedett a szokványos mintába. Persze akadtak újdonságok, de azok eddig is jöttek számtalanul, csak nem kezdtek velük semmit (pl. vak kislány és a holló vonal). Volt az epizódnak pikantériája, mégsem vagyok elégedett.

Itt regélek tovább.

Azt hiszem ma meg kell dicsérnem a Heroes-t, mert egy elég korrekt részt sikerült a szemünk elé varázsolni.

Látszik, hogy felpörögtek az események, visszatért a régi varázs, újra gyorsan repült a 40 perc és az ember a to be continued felirat láttán sóhajt egy nagyot.

Ilyennek kéne lennie az összes résznek. Na, persze van 1-2 dolog, ami még mindig zavar, de ezeket már csak a tovább mögött árulom el.

Tovább...

Véget ér a hatrészes széria, a történet zárása találó címet kapott. A sakk-matt azt hiszem a karakterek mindegyikére igaz. Meglepő fordulattal lesz vége ennek a rejtélyes és érdekfeszítő sci-finek. Mindenre fény derül, bár akadnak homályos foltok, de végső soron nem maradunk magyarázat nélkül, csak egy kicsit a mi fantáziánkra is bíznak pár dolgot. Kétség nélkül állíthatom, hogy ez a produkció egy egészen kiváló darab. Remekül vezet végig minket az eseményeken, jó színészekkel dolgoztak, és nem mellékesen, a történet is lebilincselő.

„Six is the One.”

Visszatértem! Mindenkitől elnézést a hosszú hallgatásért! Teljes erőbedobással és lendülettel íme a mai ajánlat:

Ide katt...

Ezzel a dokumentumfilmmel lehetett találkozni a M1 műsorán, de nekem ismételten Wouhn hívta fel rá a figyelmet. Nagyvonalúan nevezhetjük csak dokumentumnak, hiszen erősen sántít az érvelése helyenként és a film rendezőjén, egy bizonyos Monika Halharton, csak a vak nem látja az elvakultságot.
Ennek ellenére egy érdekes néznivaló, egyet lehet vele érteni sok mindenben, de legalább ugyanannyit el is lehetne vetni. Nézzétek meg és döntsétek el magatok! Kattints a képre!