Azt kell, mondjam egy szokásos Vándorcirkusz részről van szó, ismét. Lényegi fordulat nem következett be, pár érdekes momentummal feldobták az epizódot, de semmi különös, mondhatnánk. Ha nem lenne az egész sorozat különös, úgy ahogy van.

„Mr.Sandman bring me a dream…”

Ben képtelen rávenni magát az alvásra, mivel retteg az egyre furcsább és érthetetlenebb, rémisztő álmaitól. Ezzel szemben Sophie tudomást szerez a fogantatásának körülményeiről, melyben fontos részt vállal a tetovált férfi is. Míg ki-ki a saját hallucinációival, álmaival küszködik, addig a cirkuszban is zajlik az élet.
Kialakul a Sophie-Jonesy-Rita-Sue szerelmi háromszög. Samson is kezd kiszorulni a Főnökség bizalmából, ami érthető módon nem tetszik neki, pláne hogy Lodz az, aki a helyére pályázik.

Amíg a vak jós a Főnökséggel szövi a terveiket, Samson nyit Ben felé és megpróbál a segítségére lenni. Szegény gyerek egyre rosszabb állapotban van, és Lodz egyre csak győzködi, hogy aludjon, mert az álmai kalauzolják, azok mutatják meg neki, mit kell tennie, mi is valójában.
Ám Hawkins hajthatatlan és inkább Samsonnal működik együtt, hogy kihasználják Lodz képességét.
A kezébe csempészik Scudder csatját, mire az öreg látnok különös viselkedést produkál, mivel nem mindennapi dolgokat lát. Ismét előkerülnek a Keresztesek és egy latin jelmondat:

„In hoc signo vinces” = „E jel alatt hódítok”

Tehát a szövevényes történetbe egy újabb szálat szőnek be, amiről fogalmunk sincs hová vezet majd.
Justin testvér ismét kisebb szerepet kapott, hiszen ő még mindig csak az elmegyógyintézetben pihen és készülődik az színpadra lépésre. Ezalatt hatalmát gyakorolja. Irányítja a betegeket, az orvosát ráveszi, hogy írja meg helyette a könyvét, melynek később majd fontos szerepe lesz.
A pap készen áll, hogy visszatérjen.
Az első évad hamarosan véget ér. Ha ezt nem számítjuk még három epizód fog következni és aztán vége. Talán az első évad némi konkrétummal fog záródni?
Három hét visszaszámlálás és aztán meglátjuk.