Ez az úgy nevezett „Mockumentary” – dokumentarista stílusú paródia – egy sajátságos rendőri egység, a UTF (Undead Task Force = Élőholt Elhárító Egység… mondjuk) mindennapjaiba enged betekintést.
A különleges feladattal ellátott zsaruk feladata a békés lakosság megvédése az élőholt szörnyetegektől.

Tehát az utcákat járják és vérprosti vámpírokat kapcsolnak le, farkasembereket igazoltatnak és zombikat lőnek halomra, miközben egy forgatócsoport kíséri őket és megörökíti minden pillanatukat.

Egy idő után ez a dokumentarista stílus már nem annyira mérvadó, ám azért időnként még felbukkan, mégis a sorozat (legalább is az első két része) valahogy nincs egyben, részekre tagolt, valahogy olyan, mint ha csak a poénok határoznák meg az egészet és nem lenne abszolút semmi elképzelés.
A poénok egyébként meglepően jók, főleg az hétköznapi helyzetek és a szörnyek jelenléte közötti szélsőséges és határozott ellentéten alapulnak.
De azért akad pár elég tréfás párbeszéd, vagy egyéb apró geg.

A Pilot ugyan nem túl meggyőző, de már a második epizód jobb és az előzetesek után még számtalan szokatlan és nevetséges helyzet várható a szériában, amiért esetleg érdemes lehet vele tartani.
Az tény, hogy az ötlet nem akármilyen, nekem elnyerte a tetszésem, bár a megvalósítás még kicsit félszeg és nélkülözi a kohéziót.
Inkább csak amolyan instant marháskodás, ami végső soron még be is jöhet, ha a jelenlegi színvonal alá nem mennek és valamivel több igazán jó poént csempésznek az epizódokba. Így sem rossz, de kevés a rekeszizom repesztő geg.

A szereplőket egytől egyig névtelenebb színészek elevenítik meg, bár a parancsnokot alakító Bryan Dashell egyeseknek ismerős lehet - a legnagyobb figura az egész gárdában - , de a párban szolgáló Tania Raymonde és Texas Battle is felidéződhet a nézőben, főleg gyengébb-jobb B-mozikból.
Annyi szent, hogy a Death Valley érdemes a megtekintésre, talán nem annyira kiforrott, de azért még kinőheti magát.