Megkezdődik a Zombi Hétvége és az első kapcsolódó bejegyzésünk ez a tavalyi angol mozi. Az elsőfilmes Mark McQueen választhatott volna valami más témát is a zombik helyett, mert azokkal már tele van a padlás, mi több, kezd baromira unalmas lenni.
Hogy én miért néztem meg? Kedvelem az angol horrorok hangulatát, annak ellenére, hogy többnyire nem a legjobbak – pár kivételtől eltekintve.
Tetszett a cím is, bár tudtam, hogy semmi eredetit nem várhatok a produkciótól. Meg hát… éppen nem volt jobb dolgom. Megnéztem.
Nem túl jó a film, de azt hiszem a mostanság ránk szabadított zombi mozik közt megállja a helyét, valamelyest még ki is emelhető.

Folytatódik A sötétség 30 napja, csak más címmel, három évvel később. Steve Niles és Ben Templesmith képregényének adaptálása zajlik tovább, annyi különbséggel, hogy ez a film már csak DVD-re jött ki.
A szereplők is változtak… na, meg a színvonal is!
A második rész lényegesen gyengébb, mint az első.

Mivel holnaptól úgy is elözönlik a lapot a zombik, hát bemelegítésként két vámpíros mozival készültem. Úgy is rég volt már dupla postom, meg egyébként se voltam túl aktív mostanában...
A híres 30 days of night képregény mini széria megkapta, ami kijárt neki, vászonra lőtték. 2007-ben a mozikba került a kisebb fajta költségvetéssel dolgozó első rész, melyet 2010-ben követett a folytatás.
Az első résszel kapcsolatban ne számítsunk elképesztően jó, a vámpírtémát feltámasztó rémeposzra. De azért az átlagnál jobb horrorral nyugodtan számolhatunk!

A Sorozatportál a hétvégét a Zombis filmeknek szenteli, szóval péntektől vasárnapig élőhalott-mozik kritikáival találkozhattok a lapon.

Megérkezett az utóbbi időben nagyon kihalófélben lévő témával foglalkozó legújabb sorozat premiere. Ez a téma nem más, mint a különleges képességekkel bíró emberek „kalandjai”. Számos próbálkozás volt az elmúlt évben ( The Cape, No Ordinary Family) a Hősök által hagyott űr betöltésére, de jobb esetben is csak az első évad végét élték meg. Nem is beszélve a forgatás közben elsüllyesztett Wonder Woman produkcióról. Ráadásul sokak bánatára a Smallville is örök búcsút intett az idén. Tehát a vérfrissítés ebben a „műfajban” elengedhetetlen. Mondhatnám tehát, hogy a SyFy csatorna nagy fába vágta a fejszéjét, de az elmúlt évek során fel tudtak mutatni igazán életképes és élvezhető szériákat. Persze akadt nagy bukta is ( Caprica, Stargate: Universe ), de vajon mi lesz az Alfák sorsa?

Az első rész nagyon tetszett, aztán a második már kevésbé, de ez ismét nagyon jól sikerült. Elliot a félszarvú szarvas és Boog a nemrégiben még házikedvencként édességet zabáló grizzly medve nagyon régóta barátok, de mióta Elliot megnősült és gyerekei vannak, azóta Boog magányosnak érzi magát. A legjobb ebben a harmadik részben, hogy mindenki szerepet kapott benne, aki valaha is megfordult a furcsa pár körül, sőt új karakterek is jöttek.

Négy nő, két korosztály, de ugyanazok a problémák: a rivalizálás, a féltékenység, az egymás állandó piszkálása. Hogy miért? Mert ezek nagy része minden nőben megvan. Ez a férfiak számára megfoghatatlan és megérthetetlen dolog. A Már megint, te című vígjáték is erre alapoz. A nő természet "kicsúfolására", és be is válik, mert minden nő talál egy olyan momentumot a filmben, ami már vele is megtörtént, vagy amit ő is átélt életében minimum egyszer. Csajos estékre kiváló választás ez a film!

Sajnálatos módon véget ért eme remek Emmy-díjas dráma sorozat, melyet öt évadon át kísérhettünk figyelemmel. Ahogy azt az utolsó rész végi interjúkban megemlítik: Történelmi pillanat a televíziózásban ez a széria, nem túlzást azt állítani, hogy Peter Berg egy olyan produkciót vezényelt le öt éven át, amiből még csak hasonló sincs, ami vastag betűs klasszikussá fog válni.
Az utolsó 13 rész, a záró évad talán nem volt már annyira drámai, mint az elődei, de végül is egy szimpatikus, egyértelműen nézőbarát és szívmelengető befejezést kanyarítottak a történetnek.