Jó látni, hogy végre haladunk valahová. Párszor elgondolkodtam már azon, hogy egyes tévécsatornák 13 részes évadai mennyivel nagyobb pörgést szoktak eredményezni. Az egyik oldalról jó, hogy 22 részt izgulhat végig az ember, másrészt sajnos olykor elvész a mondanivaló.
Visszatérve az imént látottakra, úgy érzem most tartunk ott, ahonnan már nincs visszaút. Az események felpörögnek és kirajzolódik az „epikus évadzáró”.

Mindez a tovább mögött...

Maga a rész vezette fel nekünk az elkövetkező epizódok témáit és az esetleges „nagy” történéseket. Mostanában minden csak arról a mágikus szóról szól, amitől minden megváltozna. Ha Sam vagy Dean végső elkeseredésében igent mondana a Lucifernek vagy Mihálynak.

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk mivel volt dolguk ezúttal kedvenc szellemvadászainknak. Elég hamar egy falunyi hívőbe botlottak, akik mindent tudnak a közelgő apokalipszisről, a démonokról és angyalokról. A falu tiszteletesének lánya valójában egy próféta, aki közvetíti nyájának az angyalok parancsait.

Szinte idilli a hangulat, láthatunk igazi összetartást és végre a Winchester fiúk segítséget kapnak. Az öröm addig tart, amíg Castiel meg nem jelenik és fel nem világosítja a fiúkat arról, hogy mi is folyik itt valójában. A lány hamis próféta, aki az ujjai köré akarja fonni a komplett falut. Egy szajha, aki akkor tűnik fel, amikor Lucifer a földön jár. Utoljára Babilóniában tűnt fel.

A bibi, hogy csak egy igaz hívő, vagyis a menny szolgája ölheti meg. Dean barátunknak mégis sikerül végeznie az emberalakot öltött lénnyel.

Ez már eléggé az epizód végén következik be, utána Dean egyedül útra kel, hogy megtegyen valami fontosat. Felkeresi Lisa-t, aki már láthattunk a korábbi évadok egyikében. Elmeséli a lánynak, hogy fontos dolgot kell megtennie és nincs választása, de ő és a kisfia védelmet kapnak.
Nocsak, Dean megy és igent mond Mihálynak? Ha rápillantunk a következő rész címére, az sokat elárul. „Point of no return”.

A teljességhez hozzá tartozik az is, hogy vendégszereplőként ebbe az epizódba ugrott be Michael Shanks, akit a Csillagkapu szériák Daniel Jackson-aként ismerhetett meg a nagyvilág. Elég kicsiny szerep jutott neki és nem is alkotott túl maradandót. Kár érte.

Összességében egy átlagos Odaát rész volt, amely vége ütött, mert feltárta előttünk, hogy hová is tartunk és milyen messze vagyunk az úti céltól. Reméljük a következő sem hoz csalódást.