A Ghostfacers banda tette ezúttal tiszteletét. Pontosabban csak a két nagyágyú, akik rendesen keresztbe tettek hőseinknek. Tény és való, hogy nem ezek ketten a legjobb visszatérő szereplők, de a másságuk miatt elég jól tudják hozni a Winchesterekkel közös jeleneteiket. Azt hiszem ha az írók jobban megragadják ezt a momentumot, akkor többet ki lehetett volna hozni az egészből.

Mert sajnos ez a rész eléggé vakvágányra tévedt. Drámának nem volt elég komoly, könnyednek pedig nem volt elég vicces. Valahogy a két oldal negatív hatásait lehetett csak érezni. A kivitelezés és a megoldás pedig végképp pocsék lett.

Pedig látszott ám, hogy mit próbáltak az alkotók kihangsúlyozni. A két idiótát belehelyezték egy olyasmi szituációba, amilyenben a testvérek vannak mostanság. Látszólag feloldhatatlan ellentét van közöttük, ami azért is új, mert ilyen hosszú ideig nem szoktak ezek ketten fasírtban lenni.

Az aktuális ügy végül egy jó nagy átveréssé silányult, amit azt kell mondjam, hogy sejteni lehetett már a közepétől. Szóval ezek a téren sem tudtak meglepni a készítők. Maradt hát a hangulat és a régi jól megszokott Supernatural életérzés. Dean poénjai, Sam mindenkivel törődő magatartása. Ezen ott voltak és néhol még jól is mutattak, de semmit több. A körítés nem volt az igazi.

Összességében egy közepesen gyenge részt láthattunk, amely vicces és félelmetes is akart lenni, de ebből egyik sem teljesült igazán.