rendező: Dan Scanlon
forgatókönyvíró: Robert L. Baird, Daniel Gerson, Dan Scanlon
zeneszerző: Randy Newman
producer: Kori Rae
vágó: Greg Snyder
szereplők:
Billy Crystal (Mike hangja)                                       John Goodman (Sullivan hangja)
Steve Buscemi (Randy hangja)                               Helen Mirren (Csúszómászó dékánasszony hangja)
Peter Sohn (Dagi Dömper hangja)                         Joel Murray (Don hangja)
Sean Hayes (Terri hangja)                                        Dave Foley (Terry hangja)
Rob Riggle (Kenny hangja)                                      Jennifer Tilly (Celia Mae hangja)
Ken Jeong (Mack hangja)                                         Kelsey Grammer (Henry J. Waternoose III hangja)
Frank Oz (Jeff Fungus hangja)                                J.B. Smoove (Harold hangja)

Egyetemistákról, főiskolásokról készült filmekkel Dunát lehetne rekeszteni, de mesefilmeket nem nagyon készítenek ilyen témában. Az is szokatlan az animáció területén, hogy folytatásként a korábbi történet előzményeit mutatja be. Na ebből mi fog kisülni?

A sztori dióhéjban. Mike Wazowski általános iskolája osztálykirándulást szervez a Szörny Rt.-be, ahol a kis zöld küklopsz látva a neves riogatókat, elhatározza, hogy ha felnő ő is híres rémisztő lesz. Eltökéltségének és szorgalmának köszönhetően felvételt nyert a Szörny egyetemre, ahol a hivatásos rémisztők képzése folyik.

Itt ismerkedik meg Sullivannal, akivel ekkor még nem felhőtlen a kapcsolata. Mike ugyanis megszállottan tanul, hogy sikeres vizsgát tegyen, egy komoly probléma viszont a sikere útjában áll, mégpedig az, hogy egyáltalán nem ijesztő. Sulley ennek szöges ellentéte. Neki már a szülei is rémisztők voltak, tehát a génjeiben hordozza az ijesztgetés alapjait, de lustasága, lazasága és nemtörődömsége miatt hamar kivívja a dékán asszony ellenszenvét. Mike és Sulley összetűzésük során a kicsapás szélére kerülnek, egyetlen lehetőségük maradt, hogy az Ocsmánykák nevű csapattal karöltve megnyerjék a kupát, és ezáltal közelebb kerüljenek az álmaikhoz. A helyzetet nehezíti, hogy csapatot igazi lúzerek alkotják, akik maguk is belátják, hogy sosem lesz belőlük hivatásos ijesztgető. Az ő küzdelmük és összekovácsolódásuk sok mosolyra, kacagásra és izgalomra ad okot.

A Szörny egyetemből sem maradhattak ki a nevelő célzatú mondanivalók és az elgondolkodtató témák, pl.: ha valaki kitartó és szorgalmas, de az adottságai nem elég jók, vajon az is elég ahhoz, hogy sikeres legyen vagy kell az a bizonyos plusz.

A Szörny egyetem témája könnyedebb és hétköznapibb történetet dolgoz fel, mint az elődje. Bemutatja az egyetemisták életét, problémáit, küzdelmeit. Mesél a barátságról, összefogásról, önfeláldozásról, kitartásról, és mindezt finoman nevelő hollywoodi stílusban.

Ebből az elcsépelt témából szerintem a lehető legtöbbet hozták ki az alkotók. Mivel az alapsztori mindenki számára ismerős lehet, így túl sok meglepetés már nem érte a nézőket. Ennek ellenére vicces, aranyos és tanulságos mesét láthattunk. Ügyesen megtalálták az összhangot a komolyabb mondanivaló és a humoros jelenetek között, kiváló volt a zenei összeállítás, a csodálatos grafikán pedig már meg sem lepődünk, hiszen a Walt Disney kötelékébe tartozó Pixar mindig nagy hangsúlyt fektet a látványra.

A stúdió védjegyévé vált, hogy a fő alkotás előtt egy néhány perces kisfilmet vetítenek. Most A kék esernyő című remekművel ajándékozták meg a nézőket, ami annyira látványos volt, hogy a nézőknek leesett az álla. Bájos történettel, remek zenei aláfestéssel egyszerűen elvarázsolja az embert. Mindenképpen érdemes megnézni.

Hogy érdemes volt-e 12 évet várni a folytatásra? A válaszom egyértelműen igen. Bár a PIXAR a Szörny Rt.-vel túl magasra tette a mércét, így a rajongók pici csalódást érezhettek a Szörny egyetem megnézése után, de ettől eltekintve egy szórakoztató, bájos mese, ami felnőtteknek és gyerekeknek is felhőtlen, habkönnyű kikapcsolódást biztosít. A mese megnézése után már csak két kérdés merül fel a rajongókban. Vajon számíthatunk harmadik részre? És ha a válasz igen, akkor arra is újabb tizenkét évet kell várnunk?

Érdekességek:
A Pixar animációs mozifilmekben gyakori, hogy játékos módon az alkotók - kevésbé vagy jobban elrejtve - a filmben elhelyeznek olyan tárgyakat, amelyek utalások egy korábbi PIXAR sikere. Angolul ezeket a rejtett elemeket „Easter Eggs”-nek vagyis „húsvéti tojásnak” nevezik, utalva az angolszász szokásra, amikor a gyermekeknek elrejtett tojásokat kell megkeresniük. Az egyik leggyakoribb ilyen elem a Toy Story „Pizza Planet” kocsija, amely 2013-ig egy kivételével (Hihetetlen család) mindegyik filmben, még a középkorban játszódó „Merida, a bátor”-ban is megjelent.

Néhány hibás közvélekedéssel ellentétben a Pixar elnevezés nem egy mozaikszót takar. Az egyik alapítótag, Alvy Ray Smith javasolta a spanyol „Pixer” műszót a számítógép elnevezésére, ami nagyjából azt jelenti, hogy „képeket csináló”. A cégnél dolgozó Loren Carpenter annyi kiegészítést tett, hogy a „radar” szó „-ar” végződése még inkább csúcstechnológiai hangzást kölcsönözne a márkanévnek. Így aztán a Pix-ar szókapcsolatból jött létre a végleges elnevezés.