Kezdeném a negatívumukkal.

Mi a bánatos mikulás értelme van Sam visszaemlékezéseinek? Az elején még azt gondoltam, hogy valami csak kisül belőlük, de most már azt mondom, hogy ha lesz is valami mondanivalójuk, akkor is szar az egész, mert totál oda nem illő jelenetekkel zökkentik ki a nézőt a szépen megalapozott hangulatvilágból. Teljes mellényúlásnak tartom ezeket a jeleneteket akármit is akarjanak közölni.

Szóval Cass csatlakozott hőseinkhez és rövid időre beállt vadásznak. Ismerjük ugye, hogy az angyalok mennyire nem értik az emberi dolgokat. Pont ezt próbálták kihasználni az írók, hogy poénosabbá tegyék a jeleneteket. Ezt gyakorlatilag mindig ellövik, de néhány helyen sikerült újítani is, ezért találtam jónak a megvalósítást. Meg amúgy se dúskálunk az értékelhető mellékszereplőkben, ha Castiel ott van az mindenképpen emeli a színvonalat.

A rajzfilmes poénokat vették elő az alkotók és olyan helyzeteket kreáltak, amik gyakorlatilag a Looney Toons világban történhetnek csak meg. Erre gondoltam amikor azt írtam, hogy az ötlet elég abszurd, de működőképes. Kis negatívum, hogy nem használták ki teljesen az egész ötletskálát. Több rajzfilmes poént is elbírt volna a koncepció.

A nyomozgatás nem ment simán, hőseink elég tanácstalanok voltak, alig tudták hogy kezdjenek bele. Volt némi lelkizés Cass és Dean között, Sam jobbára magában kereste kusza élete megoldásait, míg végül eljutottak a bonyodalom kiváltó okához.

Várható módon Cass tovább állt, nem tart a fiúkkal az elkövetkező kalandokban, de nyilvánvalóan viszontlátjuk őt hamarosan.

Összességében egy komolytalan epizód került terítékre, amely nem csak a rajzfilmes poénoktól marad emlékezetes, de attól is, hogy beleerőltették az ostoba visszaemlékezéseket, ami sikeresen felborította a rész ökoszisztémáját.