Még a múlthéten panaszkodtam az erős és értékelhető mellékszereplők hiányáról. Erre tessék, most kaptunk belőlük egy szép csokorral.

Ott van például Castiel őangyalsága, akit eddig csupán Dean visszaemlékezéseiben láthattunk elég zilált állapotban. Most végre visszatért a Földre, bár gőze sincs hogyan tudta ezt véghezvinni. Tudjuk, ez a szokásos szöveg bármire. Mindenesetre jó volt Misha Collinst a régi önmagában látni a frontvonal elején. Kár, hogy az angyal mivoltával sosem tudnak a készítők kezdeni semmit. Most is egy félszegen odavágott megjegyzés szerint nem kapta még vissza az összes képességét. Aha.

Visszatért Kevin Tran és kedves édesanyja, akiket én személy szerint nem bírok túlzottan. Valahogy túlságosan elütnek a Supernatural képviselte beállítottságtól. Pláne, hogy az első évadokban még a megszállás következménye az volt, hogy az alany hátralévő életében zöldségként tengődött, úgy tűnik az emberiség sokat fejlődött és szinte semmi hatása nincs, ha a Pokol Királya kölcsönveszi a tested. Szóval mindketten idegesítőek, de legalább értékes karakterek.

Tudjuk jól, hogy ahol Kevin megjelenik, a közelben Crowley is felbukkan. Ő is a kemény visszatérők közé tartozik, mindig hozza a formáját és rendszerint emeli az adott epizód élvezeti értékét. Ez most sem volt másképp.

Amanda Tapping karaktere, Naomi új fényeket hozhat a sötétbe, hiszen erről a titokzatos angyalról és terveiről semmit sem tudni azon kívül, hogy a végén kapott néhány percet. A hatalma vitathatatlannak tűnik.

Maga a sztori lehetett volna erősebb is, de ne panaszkodjunk, mert ezen kívül minden a helyén volt. Lényegesen erősebb epizód lett, mint az elmúlt hetekben látottak. Reméljük még több hasonlót kapunk.