Én magam eléggé kedvelem az anime-ket, ezért is döntöttem e film mellett, meg hát nem akármilyen témát dolgoz fel. Dante Alighieri Isteni színjátékát, melyben Vergilius kíséretében bejárja a Pokol Kilenc Körét.
E linken elérhető némi információ az eredeti műről:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Isteni_sz%C3%ADnj%C3%A1t%C3%A9k
Ám ez az animációs történet csupán a történet alapjait használja fel, a saját útját járja.

„Ki itt belépsz…”

A trailer-ből rögtön ki is derül, hogy nem akárkik készítették ezt a filmet. Anime körökben bizonyára ismerősen csengenek az alábbi nevek: Ghost int he shell, Ergo proxy, Blood the last vampire, stb.
Ez előre is vetíti, hogy a megjelenítéssel nem lesz gond. Valóban így van, a rajzok szépek, elérik a kívánt hatást, igényes látvány társul a kissé felületes történethez.
Dante világirodalmi szinten is remek művét csupán a legalapvetőbb módon használták fel, ez persze nem baj, hiszen itt egy egészen más stílusról van szó, ez egy anime, a brutálisabb fajtából.

A főszereplőnk, Dante, egy keresztes lovag, aki fogadalmat tesz szerelmének, Beatrice-nek, hogy mindörökké csak őt szereti majd, hű lesz hozzá, ésatöbbi…
A keresztes hadjárat során bűnök egész sorozatát követi el, melyekről nem is sejti, hogy bűnök.
Mire hazatér, kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy háza népét lemészárolták, szerelmének lelkét pedig Lucifer kaparintotta meg. A Sátán a Pokolba menekül, ám Dante nem hagyja magára kedvesét és követi őket. A Pokol kapujánál lejátszódik egy nagyon érdekes jelenet, melyben – mielőtt belépne a Pokolba – belevarrják a testébe minden bűnét.
Ez a megjelenítés, illetve ötlet nagyon tetszetős és a későbbiekben nagyobb szerepet is kap.
Hiszen Dante, ahogy halad előre a Körökben, Vergilius kíséretében és vezetésével, egyre több és súlyosabb bűnével szembesül.
Rá kell döbbennie, hogy sok minden, amiről azt hitte, hogy jól és helyesen cselekedett, valójában csak a bűnlajstromát gyarapította.

A történet felépítése lényegében nagyon egyszerű: haladnak előre, mialatt beszélgetnek, majd következik egy harcjelenet.
Ez ismétlődik, ami nem túl fantáziadús…
Ezzel szemben a párbeszédek hordozzák – a képi látnivalóval kiegészülve – a film lényegét.
Ha jobban megfigyeljük komoly mondanivalót szűrhetünk le az eseményekből.
További érdekesség, metafora az alkotásban, hogy Dante és Vergilius kinézete Körről Körre változik.

Összességében a Dante Pokla egy jó anime, a történet is érdekes, a megvalósítás gyönyörű, van benne brutalitás és mondanivaló is.
Ennek ellenére nekem mégsem tetszett annyira.
Nem éreztem benne azt az összetartó erőt, ami egységes egésszé tette volna a sztorit.
Túlsággal részekre tagolható, – nem a Körökre gondolok – valahogy nincs egyben.
Emellett a történet is erős kutyulék érzetet kelt, hiszen mindenféle mitológiai alak is megjelenik, miközben leszögezik, hogy akik ezen dolgokban hittek valaha is, azok szintén itt vendégeskednek a Pokolban. Számos neves személyiség végső állomása lett a Pokol. Ebben van némi ironikus, szarkasztikus humor is…
Ám meg kell hagyni, hogy örömteli volt hallani, hogy a beszédben megnyilvánult az archaikus stílus, ez a régies nyelvhasználat az előnyére válta  produkciónak. Egyetlen dolog azonban még ebbe is belerondít.
Ez pedig a szinkron. Istentelenül rossz, szerintem én még nem is hallottam ilyen borzalmat.
Értem én, hogy a stílus megkíván némi teatralitást, de ez azért már túlzás, a szinkron színészek nagyon nem voltak a helyzet magaslatán, ritkán találták el a megfelelő módot a megszólaláshoz.
Ám összességében egy jó kis anime-ról van szó, bár én szerintem egynél többször nem nyújt élményt.