Paul Greengrass rendező – ki más rendezte volna, már csak a név alapján is :D - és Matt Damon a két Bourne-mozi után ismét együtt dolgozott és büszkén prezentálták idei alkotásukat. E film alapjaiban véve egy politikai témával foglalkozó thriller, néminemű akcióval meghintve és pont ez az egyik oka, hogy olyan kis – zöld helyett – szürke lett. Valahogy egyik része, se az akció, se a politikai thriller, nem érvényesül túl erőteljesen.
A trailerhez mérten ez nem sok...

Hogy is van ez?

2003, Irak, megalakul az ún. Zöld Zóna, mely a magas rangú kormánybiztosok, gazdag irakiak elkülönített játszótere, míg körülöttük szétverik, lövik, robbantják egész Bagdadot. A mozi címéül szolgáló helyszín, igazából teljes mértékben lényegtelen, mivel nem az éles ellentétről szól a történet (szegények, gazdagok), bár azért be van mutatva, pár képkocka erejéig.
Ha így nézzük a cím abszolút nem találó.
Ahogy a történet sem, hiszen egyszerűen nincs benne semmi új, nélkülöz minden eredetiséget, miközben egy olyan témát dolgoz fel, ami bőven adhatott volna lehetőséget a keményebb állásfoglalásra.
De legalább is valamilyen állásfoglalásra!
A téma, hogy Amerika bizony csak ürügyet keresve vonult be a Közel-Keletre már unalmas, meglepetést ez már nem hordoz senki számára. Ergo, erre építeni egy filmet nem túl kifizetődő.
Ez esetben mégis így áll a helyzet.
Egy amerikai tiszt, Miller (Matt Damon), egységével tömegpusztító fegyverek nyomát kutatja, ám minden egyes alkalommal rászaladnak, és nem találnak még egy több napos alsó gatyát sem. Hősünk nem ostoba, csupán lojális amerikai katona, elkezdi gyanítani, hogy itt valami stikli van. Miller ezek után nyomozásba kezd, hogy feltárja ezt a szövevényes ügyet, melyben bőven keverednek a politikai, az üzleti érdekek, miközben a fő szál a Hírszerzéshez vezet, illetve egy Magellán nevezetű informátorhoz. Innentől kezdve egy komplikált vesszőfutássá válik a történet, amiben fokozatosan nyilvánvalóvá válik a politikai bábjáték célja, a háttérben meghúzódó érdekek és a szokásos dolgok. Bizony, a szokásos dolgok, hiszen így ebben az egészben nincsen semmi újdonság.
Ha nem lennének az akció jelenetek, szinte unalmas lenne ez a produkció. A háttérben mozgatott szálak is csak eleinte teszik érdekessé a filmet, mert szinte már az elején kitalálható mire megy ki itt a játék, mi az a nagy disznóság, aminek ki kell derülnie.
Ha erre rájövünk, onnantól kezdve a film semmi érdemlegessel nem szolgál. Ez csak egy újabb „Amerikával kapcsolatban szar van a palacsintában- film”, amiből már eddig is bőven elég volt.
Sok szempontból tipikus ez a mozi és a szereplőgárda sem hoz pluszt a moziba, hiszen Damon elég gyenge, mintha csak csuklóból játszana. Greg Kinnear is csak a megszokottat hozza, Brendan Gleeson egyszerűen van, egyedül a segítőkész irakit, Freddy-t megszemélyesítő Khalid Abdalla játéka remekbeszabott. Annyira árnyalt, hogy simán lejátssza a sok hollywood-i színészt.

A Zöld Zóna – következetlen címe mellett – egy lerágott csont újrarágása, de semmi extra adalékanyagot nem kapott, hogy kiemelkedjen a többi, hasonló témájú alkotás közül.
Az egyenes utat választotta a politikai thriller és az akció film között, ám ez az „ arany középút” most inkább műanyagra emlékeztet.