Véget ért a Dexter ötödik szezonja. A tizenkettedik rész feltette a pontot az i-re, lezárta a történetet és új irányt mutatott a következő évadra. Talán nem árulok el nagy titkot, hogy bizony lesz hatodik szezon a megunhatatlan Dexter kalandjaiból. Itt az ideje, hogy értékeljük a finálét és az eddig látottakat.

Tovább...

Ez az rész azért különleges, mert a Grace Klinika eddig évadaiban nem volt példa arra, hogy az egyik mellékszereplő kerül középpontba. Most ez történik. Derek Sheperd, az egykori McCsábító a főszereplője az epizódnak. Én mondjuk örülök ennek, mert az egyik nagy kedvencem a sorozatban!

Warren Ellis és Cully Hamner képregényéből Robert Schwentke forgatott filmet, nem akármilyen színészekkel. A nyugdíjas titkos ügynök téma remek lehetőségeket tartogatott, de nem sikerült kihasználni ezeket. Sajnálatos módon ez a vígjáték közel sem olyan kacagtató, mint amilyennek látszik.

"Nem csak a húsz éveseké a világ..."

Nagyon sok kedvenc Leslie Nielsen filmem van, de ez az egyik legnagyobb kedvencem! 1997-ben készült a Mr. Magoo című film, természetes, hogy Leslie Nielsen fergetegeset alakít benne. De nekem azért tetszik nagyon, mert családi film. Gyerekeknek, felnőtteknek és időseknek egyaránt tetszik a kissé esetlen, nem igazán jól látó Quincy Magoo figurája!

Tovább

Szerintem sokan nem ismerik ezt a 95-ös alkotást. Nem tartozik a leghíresebb Leslie Nielsen filmek közé, sőt el is tér a már oly megszokott poéndömpingtől, de nekem személy szerint gyerekkori kedvencem. A történet ott kezdődik, hogy Harry (Leslie Nielsen) fia Cliff elutazik, s távollétében apjára bízza az általa vezetett gyermekotthont. Egyszerű, könnyen megoldható instrukciókkal látja el, Harry azonban ennyivel nem elégszik meg. :)

Tovább...

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a hétvégén bemutatott Nielsen-filmek közül ez a legjobb. Ha Mel Brooks és Leslie Nielsen összedugja a fejét, abból képtelenség, hogy ne valami elképesztően vicces származzon. 1995-ben tehát megszületett a valaha volt legjobb vámpírkomédia, ami emellett a paródiáknak is példát állít.
Azt hiszem ez az alkotás súrolja a tökéletest.

„Soha nem iszom… bort!”