Egy kissé már elcsépelt az alaptörténet, hiszen számtalan formában láttuk már. Két fiatal, akik először csak barátok, aztán szép lassan egymásba szeretnek. Ám a Csak szexre kellesz talán abban tér el egy kicsit, hogy Adam és Emma barátságát először csak a szex fűszerezi. Nem akarnak ennél többet egymástól. De vajon meddig tudnak úgy egymás ágyába bújni, hogy semmilyen érzelem nem köti össze őket!? Elárulom: nem sokáig. A film alapkérdése, hogy létezik-e férfi női barátság? Nos ha ez alapján a film alapján kellene eldönteni, akkor nyilván nem. De azért én még hiszem, hogy létezik olyan férfi-női barátság, ami nem szerelemmel végződik.
Amiért én nagyon vártam ezt a filmet az az, hogy mindkét főszereplőt nagyon szeretem. A bohókás fiú szerepét ki más kaphatta volna, mint Ashton Kutcher? Ami viszont meglepő, hogy Natalie Portman kapta a női főszerepet. Őt eddig más jellegű szerepekben láthattuk csak.

Ezer éve volt már, hogy a nyolcadik részről beszámoltam Nektek. Azóta már az RTL Klubon futó kedd esténkénti széria is jócskán lekőrözött, de igyekszem behozni a lemaradást. Szóval folytassuk most a kilencedik résszel, amelyben visszatér egy eltűnt szereplő, és feltűnik egy új orvos...

Én nem vártam tűkön ülve ezt a filmet, alapvetően nem is érdekelt, sokáig úgy volt, hogy meg se nézem. Aztán megvontam a vállam és egy „miért ne?” kíséretében leültem elé. Az előzetes alapján egy kicsit mást vártam volna, (tudom… mindig a történettel jövök) de nekem ez édeskevés volt. Más tekintetben viszont a produkció jól teljesít. A Disney és a készítők egyfelől kitettek magukért, másfelől meg szégyelljék magukat.

Ha már úgy is tervbe vettem, hogy írok a felettébb felkapott Tron:Örökségről, akkor már miért ne essen említés az előzményfilmjéről, az azóta klasszikusnak számító Tronról, mely 1982-ben készült, s mely akkoriban két Oscar jelölést eredményezett. Na, meg számtalan rajongót, akik e film hatására ballagtak el a mozikba megnézni a 2010-es folytatást. A dátum, 82, sokat elmond, de amellett, hogy a korabeli megjelenítés mai szemmel gagyinak tűnik, azért mégis jobban tükrözi a számítógépek világának egyszerűségét (és egyben bonyolultságát), ahol minden 0 és 1. Továbbá azt se feledjük, hogy egy jó kis tudományos fantasztikus témával foglalkoznak.

Végre valahára megérkezett az HBO új saját sorozata, mely George R. R. Martin nagysikerű fantasy regénysorozatának, a Tűz és Jég Dalának feldolgozása.
Hozzám nem jutott el a könyv egyik része sem, de el tudnék viselni egy jobb fantasy szériát. Ha már a Legend of the Seeker ilyen csúnyán elbukott…
Úgy néz ki a Trónok harca beváltja a hozzáfűzött reményeket.

Jó kis résszel folytatódik Amerika kedvenc sportdrámája, több szálon is érdekes fejleményekkel szembesülhetett a néző.
Az epizód kifejezetten szimpatikus zárást kapott.

Én valami katarzisba torkolló sablon sportfilmre számítottam, a produkció azonban, kellemes meglepetést okozva, nem ilyen. David O. Russell jól válogatta össze a szereplőit és egy nem hagyományos sportfilmet rendezett.
Ebben főként a családi háttér drámája dominál, illetve a Wahlberg által már begyakorolt (A legyőzhetetlen) nehézsorsú kis-és sportember küzdelme.
Ebből fakadóan, a cím is kétértelmű. Nem rossz film, de azt hiszem, nem lesz különösebben maradandó, az Oscar-gálán nála sokkal jobb filmeket vonultattak fel.