A nagyszerű hangulatú pilotot egy hasonlóan élvezhető folytatás követett, ahol egy kis helycserének lehettünk tanúi már az elején. Kezd kikristályosodni, hogy milyen típusú sorozat is kerekedik ki ebből a történetből, ráadásul megkaptuk a bevezető részből hiányzó főcímet, amely egész pofás lett.

Tavaly került a DVD piacra az amerikai remake, mely silány utánzata ennek a német pszichothrillernek.
Oliver Hirschbiegel filmje minden ízében remek, eközben élvezhető, hátborzongató hatással van az emberre, elejétől kezdve fogva tartja a nézőket. Nem ereszti őket egy pillanatra sem.
Egy kemény mozi, ami Mario Giordano Black Box c. regényének adaptálása, gyakorlatilag egy feltáró műtéttel ér fel az emberi lelkületet illetően.

A divatos remake gyártás újabb áldozatával állunk szemben, hiszen egy 2001-es német filmnek amerikanizált verziójával van dolgunk. Aki látta a német alkotást annak egyértelmű – aki nem látta, az nézze meg! -, hogy nagyon nagy kár volt hozzányúlni a témához 2010-ben, Amerikában.
A baj azonban súlyosabb… a film nem csak feldolgozásként gyenge.
Önmagában is rossz mozi.

Sajnos már az előzetesből sejteni lehetett, hogy nem ez a Fringe epizód fogja megváltani a világot. Ritkák az olyan részek, amelyek ennyire nem fognak meg. Szinte végig unatkoztam, ráadásul az alapötlet sem tetszik, amilyen irányba kezd terelődni a sorozat. Hiányzik az első évados hangulat, a misztikum, a valamerre haladás lehetősége.

A megtörtént események alapján forgatott tavalyi katasztrófafilmet én csupán Denzel Washington miatt néztem meg. A tavaly csak két filmmel (ez a film és az Éli Könyve) jelentkező színész nem erőltette meg magát, de meg kell hagyni ez nem az a típusú film, amiben kiadhatta volna magából a tehetségét.
Chris Pine-nal együtt tűrhető párost alkotva egy izgalmas és könnyedén elviselhető moziban játszották rémesen egyszerű szerepüket.

Végre eljött az idő!! Nemrég mutatták be a mozik világszerte a Sucker Punch című alkotást, mely itthon Álomháború néven fut. A filmet Zack Snyder rendezte, akinek leginkább a 300 és a Watchmen – Az Őrzők elnevezésű filmeket tudnám köszönni. A többit inkább hanyagolhatta volna. Ahogy ezt a szépen komponált semmit is.

Őszinte örömmel tölt el, amikor egy jól sikerült magyar filmről számolhatok be. Nagyon örülnék, ha egyre több ilyen filmet látnék! Annak ellenére, hogy kicsit mindig félek, ha egy általam kedvelt filmnek elkészítik a folytatását. Ilyenkor mindig benne van a pakliban, hogy nem sikerül olyan jól. Szerencsére ez jól sült el! Rudolf Péter harmadik alkalommal is sikerre vitte a büfékocsi szereplőinek életét. Különösen nagy dolog ez annak fényében, hogy ő maga rendező is és a főszereplő is. Sokan véreztek el ilyen párosításon, de ő harmadszorra is megcsinálta!