Tony Scott és Denzel Washington újra összeállt egy film erejéig, legutóbb a Hajsza a föld alatt című mozin dolgoztak együtt. Most metróról átnyergeltek vonatra, melynek egy erős közepes katasztrófafilm lett az eredménye. Feldolgozván a 2001-es balesetet, melyben egy elszabadult vonatszerelvény robogott a sínpályán, míg két bátor vasúti alkalmazott meg nem állította.
A megtörtént esetet alapul véve, el kell ismerni, hogy a történet nem túl nagy volumenű, bár a puritánsága, a hétköznapi hősök ábrázolása vonzóvá teheti. Az angol cím sem túl fantáziadús, de a magyar aztán rohadtul hatásvadász, főleg ha figyelembe vesszük, hogy maga az alkotás nem igazán intenzív. Inkább csak úgy módjával robog, mint egy gyorsvonat.
Kiszámíthatatlan fordulatokra sem érdemes számítani.
Több helyen thrillerként is jellemzik, de meglátásom szerint nagyon kevés thriller-vonással bír.
Döntő többségében egy mozdony vezetőfülkéjében játszódik, ahol a két férfi főszereplő társalgása, arcjátéka tükrözi némiképp ezt a feszültséget.

A sztori szerint Will (Chris Pine) újfiú a vonattársaságnál, protekcióval került a céghez, míg Frank (Denzel Washington) egy veterán mozdonyvezető, aki éppen a nyugdíjazása előtt áll.
Együtt kell dolgozniuk, bár eleinte nem igazán kedvelik egymást, miközben helyzetüket tovább komplikálják magánéleti problémáik. Na, ezeket a privát háttér információkat nem tartottam szükségesnek, hiszen a film és a történet szempontjából sem életbevágóak, inkább töltelék jelleget kaptak, illetve elősegítik a szereplők megismerését.
Ők ketten már javában zakatolnak rutin útvonalukon, amikor jön a hír, hogy egy hosszú szerelvény, gondatlanságból kifolyólag elszabadult és nagy sebességgel halad, forgalommal szemben, veszélyes anyaggal megrakodva egy olyan pályán, ahol egy gyerekekkel teli vonat is halad.
Rögtön az arcunkba kaptunk egy túlzóan drámai helyzetet, pláne hogy Denzel karakterét kirúgta szívtelen társaság, pont nyugdíj előtt.
Ezt azért már megmosolyogtam…
Ha mindez nem lenne elég, hogy adrenalint izzadjunk, akkor megemlítem azt is, hogy a szerelvény lakott területen fog áthaladni, ahol minden bizonnyal kisiklik, ha nem tesznek valamit.

Megindul a telefonálgatás, ötletelés mit kellene tenni, és nem meglepő módon ebben az esetben is megláthatjuk, hogy messze-messze golfozgató humán óriások döntenek pusztán pénzügyi alapon, arról mi is történjen. Azt hiszem a film legszembeötlőbb jellemzője, hogy a hétköznapi, közönséges embert helyezi előtérbe, a mindennapok emberei kerülnek fókuszba, megmutatva kiszolgáltatottságukat, elkötelezettségüket, bátorságukat. A hangsúly rajtuk van, miközben azon munkálkodik mindenki, hogy elhárítsanak egy hatalmas katasztrófát. Nem ez Mr. Scott legjobb filmje, Washingtonnak sem ez a legkiemelkedőbb játéka. A szereplők beleolvadnak az egyszerűségbe, ám ez pont párhuzamban áll a filmmel, így nem üt el, de nem is kontúros. Közepes mozi, ami nem akció dús, de nem is izgalommentes, nyugodt szívvel nevezhető tisztességes katasztrófafilmnek.
Ha levagdalják róla felesleget – bár annyit nem javított volna – sokkal emlékezetesebb lenne.