A most következő angol sci-fi, amely tavaly ősszel került mozikba (hazai premier nincs, de nem valószínű, hogy valaha is lesz) mindenképpen alkalmas az emberek megosztására. Sokan a District 9-hoz hasonlították, és el is kell ismerni, van ebben valami. Ám Gareth Edwards önálló jegyeket is felvonultat alkotásában.
Aki látta az előzetest, az egy bizonyos filmet vár. De ez nem olyan film lett…

Véget ért a tavalyi év egyik high-concept sorozatának a Vmásodik évada, mely kegyelem kenyéren jutott tovább, hisz az első évad nézettsége eléggé rossz ómen volt a sorozat jövőjével kapcsolatban, azonban az amerikai abc csatorna megkegyelmezett, s egy rövid 10 epizódos második évad erejéig berendelte a szériát.  Természetesen a második évad se tudott nézettségileg villantani, így feltehetően legkésőbb májusban megkapják a rajongók a lesújtó hírt, hisz előre láthatólag a sorozat nem fogja megkapni a harmadik évados berendelést.

Az első évad nekem sem nyerte el a tetszésemet teljes egészében, hisz jó pár olyan dolog volt a széria első etapjában, ami nem csak nálam érte el az idegesítő szintet. Valahogy sokat is felejtettem az első évad kapcsán, amire természetesen rásegített még az is, hogy bizony a sorozat második etapja midseason-ben idén januárban rajtolt el jó fél éves szünet után, hogy aztán az első évados finálé öt milliós nézettségével robogjon tovább a széria, mellyel sokkal esélyesebb, hogy a második évad tizedik epizódja volt az utolsó rész a sorozat történelmében.
Valahogy sokakkal egyetemben én is lemaradtam arról, hogy a szériával naprakész legyek, így többnyire 1-2 epizódos lemaradásaim voltak. Természetesen az hozzá kell tenni, hogy egyéb elfoglaltságaim miatt voltam ily módon lemaradva, hisz sokakkal ellentétben szerintem a második évad igen is fejlődést produkált az első évaddal szemben, noha ebben az évadban is voltak olyan dolgok, amiktől falnak mentem volna. Függetlenül ettől azért még elnéznék jó pár epizódot a sorozatból.

Úgy tűnik az animációs családi rajzfilmek nagyon nagy virágkorukat élik. Egymás után érkeznek az újabb és újabb alkotások, szinte futószalagon mutatják be őket. A sablon szerint gyártott termékeknek egy nagyobb problémájuk szokott lenni: a szalag néha kidob egy-két selejtet is! Így már szerintem érthető az Anyát a Marsra teljesítménye.

Az legutóbbi rész végi képsorok és az előzetes alapján joggal gondolhattuk, hogy egy érdekes és lendületes epizódot láthatunk, amely valahogy elveszett a részletekben és nem tudott eléggé elkápráztatni. A főszál eseményei alig mozdultak el, ráadásul az aktuális problémakörből sem sikerült kiutat találni. Mindezzel nem is lett volna baj, ha kapunk egy jó hangulatú random történetet.

A március egyik legjobban várt mozifilmje a Föld inváziója – Csata: Los Angeles. A plakátok és az előzetesek alapján bárki kitalálhatja, hogy milyen filmre is kell számítanunk. A készítők kemény fába vágták a fejszéjüket, hiszen az utóbbi időben nem sok katasztrófafilm tudta elkápráztatni a mozilátogatókat. Ettől a filmtől se várjunk megváltást, egy közepes alkotás, amely a szimpla szórakoztatáson kívül nem sokat nyújt.

Nemrégiben akadt kezem ügyébe egy igen érdekes és majd másfél évtizedes sitcom első része. Bevallom teljesen véletlenül, pedig az tény, hogy általában nagy kutatómunkát végzek egy két régebbi „alánevetős húsz perc” felleléséért. A véletlenek általában a legkellemesebb történések okozói lehetnek, nem beszélve ugye számos nagy jelentőségű tudományos felfedezésről amik az elmúlt századok alatt jöttek létre. Számomra ez is egy ilyen horderejű „felfedezés” volt.

Ha valami hozza hétről hétre a színvonalat, az a Stargate Universe. Most sem kellett csalódnunk, egy jól összerakott és kitalált epizódot láthattunk, ahol a készítők összekötötték a kellemest a hasznossal. Valahogy meg kellett oldaniuk, hogy a hajó újra működőképes legyen. Nem akármilyen sztorit dobtak össze ehhez az egyszerű gondolathoz.