Jason Statham napjaink egyik legtermelékenyebb akciósztárja, ez óhatatlanul azt is jelenti, hogy filmjei nem mindig sikerülnek kielégítően. A sablonos, ám tűrhető Mestergyilkos, majd a férfi hisztis Feláldozhatók után, itt jön a következő akció mozija, melyben nem akárkikkel játszott együtt.
A sztori sem holmi, fantasztikus koholmány, hanem megtörtént események alapján íródott, amiből persze ki tudja mennyi az igazság. Egyedül annyi biztos, hogy ez a tavaly év végén mozikba kerülő alkotás erősen a felejthető kategória.

Új szereplő érkezik, de csak egy rész erejéig. Ő pedig nem más, mint KisSheperd. Nos igen, kiderül, hogy Dereknek van egy Amy nevű húga, aki nem mellesleg még idegsebész is. Eközben Christina az állása miatt aggódik(?), Teddynek szerelmi bánata van, Alexnek fóbiája, és egy elképesztően furcsa beteg érkezik a kórházba.

Az események még mindig a lövöldözés körül zajlanak; azaz még mindig az a téma, hogy ki hogyan dolgozza fel az eseményeket. Már ha egyáltalán túl van rajta... Mert Meredith és Christina még mindig nem kapta meg az engedélyt a műtétekre és a többi szereplő élete sem jött még helyre teljesen.

Aki követi a sorozatot pontosan tudja, hogy miért vártuk olyan sokan ezt az epizódot. Az elvárások nagyok voltak, szerencsére nem kellett csalódnunk. Mindent megkaptunk, amit szeretünk ebben a sorozatban. Remek 40 percet élhettünk át. Nehéz minderről konkrétumok nélkül beszélni, ezért inkább a tovább mögött folytatom.

Az utóbbi időben egészen szépen összekapta magát a sorozat. Nem biztos, hogy jól jön ilyenkor egy hosszabb szünet. Mégis ez történt, kezdhetünk visszarázódni a sztoriba. Érdekes megfigyelni, hogy mostanában sokszor kapunk olyan részeket, amelyek 80-20 arányban foglalkoznak valami random esettel és magával a főszállal. Úgy próbálják fenntartani az írók az érdeklődést, hogy minden etapba belecsempészik a fő irányvonalat is. Nem volt ez rossz húzás most sem.

Elérkeztünk ennek a remek sorozatnak a szezonzárásához. Arról egyelőre nincs túl sok információ, hogy lesz-e második évad. Az ABC-n nagy valószínűséggel nem, de a készítők tárgyalnak más csatornákkal az esetleges átvétel kapcsán. Voltaképpen most még reális esélye van a túlélésre. Mondanom se kell, hogy egy ilyen finálé után bűn lenne abbahagyni a történetet.

Az idei Oscar egyik nagy várományosa volt a film, hat jelölést kapott, köztük Brad Pitt a Legjobb férfi főszereplőért járót, ám végül üres kézzel kullogtak el a vörös szőnyegről. Azt már tudjuk, hogy az életrajzi sportfilmek mindig nagy sikerek. Nincs ez másként a Pénzcsináló esetében sem, ámbár ez a film nem egy tipikus katartikus végződésű, sportközpontú alkotás. Inkább olyan visszafogott, kicsit szürke mozi, ami a sport mögött megbújó hálózatot térképezi fel.
A Közösségi hálóhoz tudnám hasonlítani – talán azért e hasonlóság, mert a forgatókönyvét ennek is Aaron Sorkin írta. Nem mellesleg szép munkát végzett, mert ez a film remekül felépített, de valljuk meg, érdektelen.