Kezdjük azzal, hogy mennyire sajnálom, hogy ennyire keveseket érdekel a sorozat. Gondok vannak a nézettséggel a tengerentúlon, nehézségek lengik körbe a magyar feliratokat is (elnézést a fordítótól, nagyon tisztelem az eddigi lelkesedését). Lehet, hogy a kinti közönség nem elég befogadó, vagy nem is tudom. Számomra teljesen nonszensz, hogy egy ilyen széria hogy nem kapja meg a következő évados berendelést az elsők között. Pedig sajnos évről évre úgy látszik, mintha a csatorna kegyelemből adná meg az újabb és újabb esélyt.

Na, jó egy kicsit sarkos az elmélet, hiszen a kritikusok körében teljesen rendben van minden. Az a fura, hogy mindenki tudja, hogy maga a termék mennyire jó. Kérdés, hogy mindez mennyire számít? Hiszen a nézettség a fontos, nem?

Azt szeretem leginkább, hogy a The Good Wife mindig tud valami újat mutatni. Valami olyat, amit elkötelezett rajongóként sem várok a sorozattól. Elvárásokon felül teljesít, ami igazán durva.

A mostani évad nyitánya alapvetően befolyásolhat minden eddigi viszont, történést, felállást. A készítők megtalálták azt az eseményt, amely kivétel nélkül mindent megváltoztathat mégpedig úgy, hogy egyáltalán nem tűnt sorozatidegennek vagy léből kapottnak mindez.

A nagyszerűen megkomponált és a részletekig kidolgozott történet mellett nagyon fajsúlyosak a karakterek is. Az írók elképesztően jól ráéreztek arra, hogy kiből mit kell megmutatni és tovább erőltetni ahhoz, hogy az tökéletesen működjön. A szereplők szerethetőek, a színészek zseniálisan játszanak, mindig megkapjuk tőlük mindazt, amit látni és hallani szeretnénk.

Nem szeretnék túlzottan belemenni a részletekbe, inkább mindenkit biztatnék arra, hogy bátran tegyen egy próbát a sorozattal, nem fogja megbánni. A magyar cím – az első évadban még – találó volt, azt gondolná az ember, hogy ez egy lányos mozgóanyag, pedig egyáltalán nem. Kőkemény jogi dráma, amely jócskán túlmutat is azon. Egy remek kis széria, aminek igen is helye van a képernyőn.