Általában jól sikerül, amikor a Supernatural és a karakterek mivoltától eltérő környezetbe helyezik a cselekményt. Ilyenkor hőseink néznek nagyokat, mi pedig kacagunk jókat. Most is egy egészen új világba kalauzolták a nézőt, a szerepjátékok végtelen rengetegébe.

Számomra a legnagyobb pozitívum, hogy végre magunk mögött hagytuk az ellentéteket, nincsenek többé kizökkentő visszaemlékezések és túl komolyra vett bugyuta történet. Egy szimpla vadászat némi humorral és kedvenc karaktereinkkel. Ebben rejlik a szórakoztatás.

Volt visszatérő szereplő is, Felicia Day személyében, akit tavaly ismerhettünk meg Charlie szerepében. A lányban akkor is volt már potenciál, bár most egész más megközelítésben találkozhattunk vele. A szerepeltetése remek húzásnak bizonyult, sokat dobott hozzá az összképhez.

Mégis legjobbnak Sam és Dean bizonyult. Bizony nélkülük nem lenne ott a sorozat, ahol.

A sztori nem volt sokkal több a szokásosnál. Adott néhány furcsa haláleset, amely felkelti a vadászok figyelmét és kezdődhet is a nyomozás, amely egy fura kis közösség felé mutat. A szerepjátékosok éppen a játék kellős közepén szembesülnek vele, hogy valami nincs rendben.

Tetszettek az apró poénok, a jól megkomponált jelenetek, úgy összességében az egész atmoszféra. A vége szintén tipikus lett, de ne is várjunk többet egy ilyen átvezető résznél. Valamivel ki kell tölteni az évadot.

Összességében egy felhőtlen, jó hangulatú rész köszöntött rám, amit egyértelműen a karakterek vittek a hátukon. Örültem, hogy végre szórakoztatott a heti Supernatural.