Két angol kockafej Graeme (Pegg) és Clive (Frost) Amerikába utaznak, ahol részt vesznek a Comic-Conon, majd körútra indulnak, hogy felkeressék a hatalmas ország ufó-nevezetességeit.
Aztán az egyik éjszaka összetalálkoznak egy szürke, pici lénnyel, aki nem erről a bolygóról származik… és a neve Paul.
A film humora összességében arra épül, hogy fonákjáról mutat be egy ilyen jelentős találkozást két faj között.

Paul – akinek Seth Rogen kölcsönözte a hangját – még megközelítőleg sem viselkedik úgy, ahogy azt egy földönkívülitől elvárná az ember.
Beszél angolul, mocskos a szája, elég bunkó és szeret bulizni. Főszereplőink felveszik lakókocsijukba és ezzel kezdetét veszi az országon át húzódó utazásuk Paul titokzatos végállomása felé.
Hogy a történet ne legyen izgalommentes, arról a kis szürke üldözői, fekete ruhás ügynökök gondoskodnak, továbbá egy vallási fanatikus apa. Menekülés közben számos kalandban lesz részük, miközben egyre közelebb kerülnek a céljukhoz.
A srácok és Paul fokozatosan összebarátkoznak, mindezt jobbnál jobb poénokon keresztül mutatják be. Az időutazós, vagy madárfeltámasztós poén nagyon kemény, a produkció legnagyobb erénye, hogy jók benne a karakterek. Vagy önmagukban viccesek, vagy tréfás mondatokat adnak a szájukba.
Például a két ügynök oltári nagy figura, de kétségtelen, hogy a prímet az idegen lény viszi, vagyis Paul.

Az animált lény, mivel ráépül a mozi, központi figura, aki szókimondó, trágár és sokkal inkább egy embert idéz, mint sem idegent. Viselkedése, minden egyes levegővétele magában hordozza egy poén lehetőségét. Szerencsére a sztori sem ügyetlen, van benne elképzelés, ez Pegg és Frost érdeme, akik ismét tanúbizonyságát adták annak, hogy tudják, mi kell egy jó vígjátékhoz és annak ellenére, hogy ez inkább amerikai produkció, belecsempésztek némi óhazai ízt.
A Paul önálló poénjai mellett, számos paródia elemet is felvonultat, olyan film és sorozat klasszikusokat falhoz állítva, mint az E.T., a Ragadozó, Star Wars, vagy az X-akták és a Star Trek. 
A történet jól építkezik fel és ebbe ügyesen simulnak bele a poénok is, jópofák a karakterek is, a címszereplő meg egyenesen fantasztikus figura.
Ez a film egy kiváló vígjáték mely formabontó módon ábrázolja a kapcsolatfelvételt az idegenekkel.
Elejétől kezdve szórakoztató és még akkor is kellemes a filmélmény, amikor éppen nem szakadunk a röhögéstől.