Még anno, az előzetesek után én egy Ocean’s filmekhez hasonló hangulatú mozira számítottam. Ez nem igazán jött be, mást kaptam, ám így sem ért csalódás. Igazából túl nagyszabású dolgokat nem vártam, és ha így nézzük, akkor egy igazán szórakoztató, akció dús produkció képe áll össze.
Nem egy felejthetetlen alkotás, akadnak hibái – ki mit tart annak, persze -, de ez egy jó kis film, ami egész végig élvezetes és ébren tartja az érdeklődést.

Ha már úgy is tervbe vettem, hogy írok a felettébb felkapott Tron:Örökségről, akkor már miért ne essen említés az előzményfilmjéről, az azóta klasszikusnak számító Tronról, mely 1982-ben készült, s mely akkoriban két Oscar jelölést eredményezett. Na, meg számtalan rajongót, akik e film hatására ballagtak el a mozikba megnézni a 2010-es folytatást. A dátum, 82, sokat elmond, de amellett, hogy a korabeli megjelenítés mai szemmel gagyinak tűnik, azért mégis jobban tükrözi a számítógépek világának egyszerűségét (és egyben bonyolultságát), ahol minden 0 és 1. Továbbá azt se feledjük, hogy egy jó kis tudományos fantasztikus témával foglalkoznak.

A megtörtént események alapján forgatott tavalyi katasztrófafilmet én csupán Denzel Washington miatt néztem meg. A tavaly csak két filmmel (ez a film és az Éli Könyve) jelentkező színész nem erőltette meg magát, de meg kell hagyni ez nem az a típusú film, amiben kiadhatta volna magából a tehetségét.
Chris Pine-nal együtt tűrhető párost alkotva egy izgalmas és könnyedén elviselhető moziban játszották rémesen egyszerű szerepüket.

A március egyik legjobban várt mozifilmje a Föld inváziója – Csata: Los Angeles. A plakátok és az előzetesek alapján bárki kitalálhatja, hogy milyen filmre is kell számítanunk. A készítők kemény fába vágták a fejszéjüket, hiszen az utóbbi időben nem sok katasztrófafilm tudta elkápráztatni a mozilátogatókat. Ettől a filmtől se várjunk megváltást, egy közepes alkotás, amely a szimpla szórakoztatáson kívül nem sokat nyújt.