A Strause-testvérek eddig főként a vizuális effektekkel, illetve a ballépésnek bizonyult Alien Vs. Predator 2 megrendezésével kapcsolatban kerülhettek szóba. Első filmjük bukás lett, ám a második néminemű sikert is elkönyvelhetett. Kb. dupláját hozta a készítés költségeinek, aminek döntő többségét a számítógépes munka tette ki. Strause-ék nem hazudtolták meg önmagukat és sok pénzt és energiát fecceltek a látványba. Ez egyébként rá is fér, hiszen nélküle nagyon sovány lenne ez az alkotás.

Ha valakinek kétségei merülnének fel, akkor ajánlom szíves figyelmébe az X-Men szériát, a Constantine-t, a Terminátor 3-at, vagy az Aeon Flux-ot, esetleg a 300-at, az F4 mozikat, a Vasember 2-t, az Éli könyvét, a borzalmas Jonah Hex-et, vagy a nagysikerű Avatárt. De még sorolhatnám…
A testvérpárnak mindben benne volt a keze, a vizuális effektekkel foglalkoztak.
Nem is csoda, hogy összekapirgáltak annyi pénzt, hogy megcsinálhassák a saját filmjüket.

Bele az egész közepébe. Így jellemezhetném a kezdést.
A főszereplők magukhoz térnek egy szobában, ahová a lehúzott reluxán át, furcsa kékes fény szűrődik be, melyből különös hangok hallatszódnak.
S a másik szobából egy férfi eltűnik.
Érdekesnek érdekes kezdés, de a folytatásban visszatérünk pár órácskát. Főszereplőink egy pár, Elaine (Scottie Thompson) és Jarrod (Eric Balfour), akik a férfi egy régi barátjához (Donald Faison) érkeznek Los Angelesbe annak szülinapját ünneplendő.
Bulizgatnak, szórakoznak, minden teljesen hétköznapi, akármelyik közönséges témájú filmből származhatna a mozi ezen része.
Egyszer csak megjönnek az idegenek.

A hangulat és a történet hirtelen vált. Először a kékesfehér fények érkeznek, melyek számos meglepő tulajdonsággal rendelkeznek, de alapvetően egy feladatuk van: Elbódítani az embereket és magukkal vinni őket. A fények után megjelennek a valódi földönkívüliek is… és kezdetét veszi az Invázió.
Az események döntő többsége egyetlen épületen, vagyis lakáson belül játszódik. Ez egyébként kárára is válik a filmnek, hiszen nagyon behatárolódik, ezáltal és ha nem lenne a látvány, a gyenge párbeszédek és az akciók közti üresjáratok tönkre vágnák teljesen. A váltásokat azonban jól oldották meg.
Amikor már kezdené az ember unni, akkor történik valami, ami kizökkenti a mélázásból. Sajnos a lakásban zajló részek nem mélyítik a kétségbeesést, nem szítják a feszültséget, e jelenetekben megül a film.
Szereplőink nem mindennapi helyzettel szembesülnek, megpróbálkoznak a meneküléssel, a kivárással, de rá kell jönniük, hogy ezekkel a marslakókkal nem lehet mit kezdeni.

Ezalatt a külvilágban zajlik a lakosság begyűjtése, majd… az emberiség visszavág és megkezdődik a harc a felettébb dizájnos fekete alapon sárga mintás szörnyetegekkel.
Ezek egyébként meglehetősen emlékeztetnek a mátrix polipjaira (az egyik típusuk), de a Skyline magán viseli a nyomát olyan sci-fi filmeknek is, mint az Alien, vagy a Világok harca.
Ezek a párhuzamok eléggé szembetűnőek.
Szereplőink küszködnek a fénnyel, az idegenek zaklatásaival miközben azon kattog lázas agyuk, miként élhetnék ezt túl.
Hogy menekülhetnének meg? Mit kellene tenniük?

Más ’idegen inváziós’ filmekkel ellentétben – s ezekből van kevesebb – nem a földönkívüliek legyőzésére törekednek, egyszerűen csak át szeretnék vészelni az eseményeket.
Akad itt elcsépelt hősi halál, és ebben a filmben is a látvány, az akció dominál. Ezekben viszont nincs kivetnivaló. Az idegenek igényesen vannak animálva, kivételt csak a vadászgép roncsok, épületről zuhanó katonák, az elején szétvert Lamborghini képez, amiket ellenben nem értek.
Ha volt pénz és szándék tisztességesen megkreálni a dögöket, akkor a maradékot már miért kellett elkókányolni?
A lényeg az, hogy a Skyline egy hangulatos film, jó akciókkal, szép és igényes látványelemekkel, de összehordott és kidolgozatlan történettel.
Valamivel több befektetett munkával és némi eredetiséggel, nagyságrendekkel jobb film lehetett volna.
A trailerrel ellentétben, mely azzal kezdődik, hogy Stephen Hawking figyelmeztetett a világűrbe küldött üzenet veszélyére, az idegen életformák fenyegetésére, a filmben még csak meg sem említik.
Ez valahogy kimaradt, vagy csupán hangulatteremtő eszköz volt. Minden esetre a végéről nem tudok dönteni – tetszett-e vagy sem. Azonban biztos, hogy ennek folytatás szaga van…
Érzésem szerint az átlagnál jobb mozi, mely legalább a végét illetően szakít a klisékkel.

Ez már nagyon Spoiler, de nem mehetek el mellette szó nélkül, szóval, ha nem szeretnéd, hogy előre lelőjem a poént, akkor eddig olvass, ne tovább:
Végre egy ilyen típusú film, amiben az idegenek totálisan legyőznek minket. Az összes, eddig általam látott filmben valahogy legyőztük az UFO-kat. A Világok harcában aratott győzelem logikus, reális és nem az embereken múlt. De itt, nincs menekvés, nincs apelláta. Eltaposnak minket és kész.
És ha valójában, igazából belegondolunk: Már, hogy a fenébe lenne egy fikarcnyi esélyünk is egy olyan faj ellen, ami ilyen technológiával bír, és a világűrt járja.
Egy érdekes, jó hangulatvilágú filmről van szó, amit a látnivaló miatt érdemes megnézni, de ha az akciók közti átvezetéseket egy kicsit jobban kidolgozták volna…
Na, mindegy! Érdemes vetni rá egy pillantást, pláne a műfaj kedvelőinek.